✨𝕹𝖎𝖈𝖔𝖑𝖊 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊✨
-Na látod, nem is volt ez olyan pocsék-bizonygatta, hogy semmi gond nem volt és hogy egész jól táncoltam ahoz képest, hogy nem tudok.
-Haha..Jó vicc. Noah Schnapp ezennel az év poénja díj büszke tulajdonosa-forgattam meg a szemem.
-Ne forgasd mert kiesik-biccentett a látókáimra mosolyogva.
Nem szóltam semmit, csak forgatni kezdtem a szemeimet egy kislányos kuncogás kíséretében.
[...]
Az este további részében kiültünk a teraszra és beszélgettünk egy-egy pohár kóla társaságában. Egyébként rendkívül jó fej ez a Noah. Csak anyám meg ne lásson vele soha, mert az agyamra fog járni.
-És Albany milyen volt?-érdeklődött tovább.
Úgy tűnt, tényleg kíváncsi volt mindenre. Mikor meséltem neki, fülelt, mint egy kisgyerek az óvónéni meséjét délutáni alvás előtt. Aranyos volt tőle, hogy hallgatott.
-Igazából nem volt olyan jó, mint néhány ember hiszi. Tele van seggfejekkel, műveletlen és etikátlan arcokkal...-hagytam egy kis sóhaj szünetet, ugyanis a méreg olyan szinten préselte ki belőlem a levegőt, hogy alíg tudtam beszélni-És az orvosok is csak azért mennek be a kórházba, hogy megkapják a pénzüket-remegett meg a hangom a mondat végén és egy kicsi könycsepp gurult végig az arcomon.
A sötét teraszt a holdfény világította csak, ami aznap este elég erősnek bizonyult, ugyanis egy icike picike könycseppet is kiszúrt az előttem ülő srác.
-Hé..-állt fel, majd elém lépett és leguggolt-Minden okés?-nézett rám értetlenül.
-Nem-ráztam meg a fejem szipogva.
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte halkan, nehogy faggatásnak vegyem a dolgot.
Természetesen nem vettem annak.
-Menjünk inkább haza-tápászkodtam fel, mire ő is felkelt, majd levette a zakóját és remegő vállaimra terítette.
Egyik kezével átkarolt, majd elindultunk a házon keresztül, elköszöntünk Coleéktól, majd az ajtón kilépve kijutottunk az utcára. Egy ideig csendben sétáltunk, mikor is megtörte a csendet ijedt hangjával:
-Nagyon sajnálom, ha valami rosszat mondtam..
-Nem kell, nem te vagy a hibás-nyugtattam meg...
