✨Nicole szemszöge✨
Szombaton délben keltem. Lesétáltam a konyhába, anya feltálalta az ebédet. Aztán felmentem a szobámba és nagyjából 2 óra fele jutott eszembe, hogy nekem ma találkozóm van Oliverrel. Gyorsan felöltöztem, majd megkértem anyát, hogy vigyen el engem a plázáig, ugyanis tőle nem messze van a mozi, azzal az indokkal, hogy Chloe barátnőjével, Ciaraval megbeszéltük, hogy megnézünk valamit. Nagy szerencsémre bevette, majd mondtam neki hogy kb. 6 óra fele hazajövök.
[...]
A mozi előterében várakoztam 4 óra után 20 perccel és a filmajánlókat nézegettem, mikor egyszer csak megjelent Oliver.
Szőke haját ketté választotta így látni lehetett picike homlokát. Egy szinpla fekete pólót viselt, ami mellizmára feszült és valami lélegzet elállító volt. A sötét darabra a suli kosárcsapatának az egyenpulcsiját vette fel. Hozzá egy fekete szakadt farmert húzott és egy Jordan cipőt viselt.
-Szia! Bocsi hogy késtem-ölelt meg-A bátyámnak segítettem kocsit szerelni. Na, mit nézzünk?
Megbeszéltük, hogy egy vígjátékot nézünk. Megvettük a jegyeket és persze Oliver egyáltalán nem engedte, hogy fizessek akármit is. Beültünk nagyjából leghátra és elkezdődött a film. Elég sokszor kellett nevetnem, szóval mondhatni tetszett. Egészen a film nagyjából feléig, mikor is egy 18+-os rész következett. Nem is volt semmi probléma egészen addig, mikor a combomon éreztem a mellettem ülő srác tenyerét. Azt hittem először, hogy csak poén, így egy hanyag mozdulattal lelöktem. Majd ismét megfogott, azonban most feljebb, kínosabb helyen és a belső részt kezdte el masszírozni. Hevesen kapkodtam a levegőt. Nagyon megijedtem. A keze alá nyúltam és le akartam szedni, azonban rászorított, mire rászóltam:
-Vedd le rólam a kezed!
-Jajj ne légy már ilyen-hajolt hozzám közel, mire elhajoltam.
Erre már kezdett feljebb haladni a lábamon, mire pofán csaptam, felkaptam a cuccom és kirohantam a teremből. Épphogy kiértem, azonnal sírni kezdtem. Megnéztem az időt, ugyanis sötétedett. Fél 7-et mutatott az órám, így hívtam egy taxit. A házunk előtt letett, majd besétáltam a kapun. Addigra le is nyugodtam picit, azonban mikor a kezem a kilincsre helyeztem, visszajöttek az emlékek, mindent újra végiggondoltam akarva, akaratlanul, mire ismét kiszakadt belőlem a bőgés. Ez egészen addig ment, míg valaki a nevemet nem kiáltotta. Felnéztem, és Noah állt a kerítésnél.
-Miért sírsz? Mi a baj?-aggodalmaskodott.
-Gyere át kérlek!-mondtam rekedt és orrhangon. Átmászott a kerítésen és bementünk a házba, egyenesen a szobámba. Leültünk egymással szemben az ágyamra és mesélni kezdtem:
-Aznap reggel mikor hullafáradtan reggeliztél velünk és elvette a telefonomat a tesód, lebeszélt egy talit Oliver Smithel, a moziban.
-Rosszul kezdődik...Onnan jöttél?
Bólogattam.
-Ment a film és tökre élveztem, aztán jött egy felnőttes jelenet és elkezdett...elkezdett...fogdosni-álltam már neki, azon a napon harmadjára sírni, de akkor iszonyatosan.
A srác szorosan megölelt és elkezdte simogatni a hátam. Nem szólt semmit, csak hagyta, hogy kibőgjem magam.
-Olyan idióta vagyok. Miért nem mondtam neki, hogy nem én írtam, hanem Chloe?!
-Nem te vagy a hibás. Nem tudhattad...
