Kibattyogtam a kapu elé, s miközben azt is gondosan zártam, elém érkezett Nicole. Egy fekete oversize kapucnis pulcsi volt rajta, aminek a fűzői össze voltak kötve. Hozzá egy szintén fekete szakadt farmert vett fel, ami rátapadt vékony kis lábaira, s a változatosság kedvéért egy fekete Adidas fehér csíkjai villogtak a lábfején.
-Nem mintha sok közöm lene hozzá dee...-szólaltam meg köszönés nélkül-Gyászolsz?
-Neeem dehogy-vihogott-Csak most ez állt kézre-vonta meg a vállát.
-Aha...Persze-bólogattam irónikus vigyorral-Azt írtad hogy várj egy kicsit, erre FÉL ÓRA MÚLVA újra írsz, hogy mehetek. Ha kézre állt volna, akkor előbb kész is lettél volna mint én, kisasszony-nevettem.
-Igen? És azt mivel magyarázod meg, hogy mikor mentünk vacsorázni hozzátok, nagyjából másfél órát a fürdőben voltál szép fiú?-lépett közelebb, majd a mellkasomba bökött egy önelégült fejjel.
Teljesen igaza volt. Ha akartam is volna visszavágni valamit...Na jó, nem akartam, mert nem is tudtam volna semmivel. Míg azon agyaltam, hogy ez mennyire égő már, addig a lány már 6 házzal előttem volt.
-Nem szeretnél jönni véletlen?-nevette el magát.
-Mehetsz csak, nyugodtan-legyeztem magam előtt vihogva.
✨𝕹𝖎𝖈𝖔𝖑𝖊 𝖘𝖟𝖊𝖒𝖘𝖟ö𝖌𝖊✨
-Mehetsz csak, nyugodtan-hesegetett nevetve.
-Akkor feleslegesen készültem fél órát-rántottam meg a vállam, majd elindultam visszafelé.
Igazából nagyon örültem volna, ha mégsem mennénk. Félreértés ne essék. Nagyon bírom Chloet meg Ciaraékat, de megérzéseim beigazolódtak, mert a pulcsim ujjába egy csomó zsebkendő volt tömve és a fejem is fájt egy kicsit.
-Noah-haraptam be a számat szégyenkezve-Ne haragudj...Lehet mégsem szeretnék menni-nyögtem ki végre.
-Valami baj van?-komolyodott meg tekintete.
-Nem, dehogy. Csak egy picit fáj a fejem és nem szeretnék ordítozást, meg hasonlókat. Érted?
-Hát végülis...-gondolkodott el-Tarthatunk csendes bulit, nem?-mosolyodott el.
-Jajj nee! Miattam ne mondjatok le a jó kedvetekről!-tiltakoztam.
-Nem úgy gondoltam. Csak mi ketten-mutatott rám, majd magára.
-Inkább itt szeretnél maradni velem?-lepődtem meg.
-Persze. Hogy ne érezd magad egyedül-kacsintott rám, nekem pedig meleg érzés töltötte meg a szívem...
