🌷Chloe szemszöge🌷
Folyamatosan vert a víz és nem tudtam semmit se csinálni azon kívül, hogy megemelem a kezem. A gyomor mosás után egy nappal még mindig szörnyen rosszul voltam. Anya nagyon megijedt. Nagyon sokat kellett innom, hogy hamarabb lemenjen minden és teljesen rendben legyek.
-Mrs. Schnapp, van egy nagyon jó hírem-nézte a reggeli vizsgálatom eredményeit a doktor-Ha minden a lehető legnagyobb rendben lesz, akkor kedden haza is mehetnek. Persze ez mind a leányzón múlik, hogy rendszeresen iszik-e, vagy a gyógyszer amit adtunk neki, azt az elkövetkező napokban szedni fogja minden kérdés nélkül.
-Így lesz-bólintott édesanyám-Köszönjük szépen!
-Én köszönöm! Délután 2 és 4 óra fele még megnézem és holnap reggeli után ismét átvizsgáljuk-mondta, majd kiment.
Nem tudtam nagyon sok mindent mondani, csak nyöszörögtem és mélyeket lélegeztem. Egy picit még csendben üldögéltünk, majd megszólalt a telefonom.
-Add ide kérlek!-motyogtam.
Anyu a kezembe adta, mire láttam, hogy Noah képe villog a képernyőn. Felvettem és kihangosítottam.
-Szia hugi!-köszönt a bátyám.
-Szia!
-Jobban vagy? Nem fáj semmid?
-Jobban vagyok. Még mindig fáj a hasam.
-Anyu ott van?
-Szervusz kincsem!-szólalt meg anya.
-Szia anyu! Azt már lehet tudni mikor jöhettek haza?
-Nemrég ment el az orvos, azt mondta kedden mehetünk, ha minden jól megy.
-Hát akkor gyógyulgass gyorsan! Aludni tudtál?
-Nagy nehezen. Többször ki kellett mennem mosdóba mert annyit kell innom. Anya meg kikísért, hátha valami baj lesz.
-Durva...Na de nekem most mennem kell, elmegyek apuval megsétáltatni Spaghettit, majd még beszélünk. Sziasztok!
Ezek után letette. Nagyon jól esett, hogy az ikremet érdekli, hogy mi van velem és anyuval. A hangján hallani lehetett, hogy aggódik és örült hogy végre beszélni tudott velünk.
[...]
Szombat reggel már sokkal frissebb voltam és sokkal többet is tudtam aludni. Reggeli után 1 órával kivizsgáltak, majd tájékoztatott az orvos, hogy minden rendben. Noah ismét hívott minket, ahogy megígérte előtte nap este. Anya már egyedül mert hagyni, elment a közeli boltba gyümölcsért, meg minden ilyesmiért. Ciaraval és Colelal is beszélgettünk, Nicole pedig a randira készülődött Oliverrel, így nem is hibáztattam azért, hogy nem is keresett, mert megígérte, hogy elmesél mindent. Egész nap borzasztóan vártam, mikor ír nekem, de ezt sajnos este 7 óra után sem tette meg, amit furcsáltam is. Anyu ismét leugrott valamiért a boltba. Ekkor hívott Noah.
-Örülök, hogy jobban vagy!
-Hát még én-nevettem-Nicolelal nem beszéltél véletlenül ma?
-Dehogynem. Mesélte hogy volt moziban azzal a Smith sráccal.
-Oliverrel, igen. És mondott neked valamit?
-Elég sok mindent...-felelt azzal a tipikus, vészjósló hangjával.
-Nem tetszik ez a válasz. Mi a gond? Valami baj történt?
-Nem szeretném elmondani, mert nem tudom, hogy neki hogy esne. Írj rá! Tuti el fogja mondani.
-Hát jó! Én viszont most megyek mert nemsokára vacsi. Jó éjszakát!
Miután letettem, egyből ráírtam Nicolera:
🌷: Szia❤️
🌷: Noah mesélte hogy történt valami a moziban
🌷: Elmeséled nekem?
