-Nicole, ők lesznek az új szomszédjaink. Mr. és Mrs. Schnapp és Chloe-mutatott végig rajtuk.
-Ugyan már Kate, szólítson minket Karinenak és Mitchellnek!-simintott végig anya karján a hölgy, majd felém fordult-Nagyon örülünk, hogy megismerhetünk Nicole-mosolygott rám, amit egy szerény vigyorfélével viszonoztam-Noah sajnos nem tudott eljönni, mert elhívták őt egy műsorba. De ha nektek ez nem probléma, holnap meghívunk benneteket hozzánk vacsorázni-hozta fel az ötletet csillogó szemekkel, mire Mr. Schnapp és ráadásul még anya is belelkesült ezért elkezdtek tanácskozni az eseményről, mi ketten, Chloeval meg csak néztünk mint a vett malac, hisz nem volt minek örülni, elvégre nem is ismertük egymást. Míg a szülők beszélgettek, addig mi bambán néztünk a semmibe, ami kezdett nagyon kínossá vállni, ezért vettem egy nagy levegőt összeszedtem minen bátorságom, majd óvatosan megböktem a mellettem álló lány vállát.
-Nem megyünk fel addig a szobámba?-biccentettem a lépcső irányába, ő pedig mosolyogva bólintott, majd elindultunk felfelé.
A folyosón elé rohantam, s udvariasan kinyitottam neki a szobám ajtaját, aminek a küszöbén szerényen átsuhant.
-Tyűha-nézett körbe-Nagyon szép szobád van-kaptam dícséretet már másodjára. -Köszi-mosolyodtam el-Kb. fél órával ezelőtt rendeztem be.
[...]
-Na és mondd, honnan jöttetek?-huppant le az ágyamra.
-Albanyból-helyezkedtem el mellette.
-Uram atyám..Fél éve nem jártam ott. Anyuék nem nagyon kedvelik azt a helyet.
-Mi..Miért is?!-kíváncsiskodtam.
-Elmondásuk szerint, ha ott él az ember, akkor annak a talpán kell állnia, ugyanis sok a bunkó ember, el kell viselni. Márpedig őket nagyon nehéz.
-Hát..Akkor mi kivételek vagyunk-nevettem fel kínosan, ezzel próbálva eltűntetni minden fájdalmat, ami kényszerült kiülni az arcomra.
Eszembe jutottak az osztálytársak. A sok testi és lelki bántalmazás. A szüleinek igazuk van. Anya gondjai a munkahelyével és az én bajaimmal. Apuról nem is beszélve. Nagyon fáj még csak az az érzés is, hogy ez egy emberrel megtörténhet.
-Héé-rázogatta a vállam Chloe, ezzel visszarántva a való életbe-Valami..Gond van?
-Ja neeem!-erőltettem egy vigyort az arcomra-Semmi gond..Csak egy kicsit elbambultam...
