[...]
Augusztus 24.-ét írtunk és ismét egy ottalvós hétfő délután előtt álltunk Chloeval. Míg ő fürdőruhát próbálgatott, addig én a vázlataimba meredve javítgattam rajzaimat. Ahogy fél szememmel láttam, egy csomó-csomó darabja volt neki, nagyjából két tucatnyival több, mint nekem lett volna. Igen..VOLNA, ugyanis az utóbbi 3 évben egyszer sem vettem fel azt a nagyjából 4 darabot ami a tulajdonomban volt, emiatt is kavarodhatott el mind a süllyesztőben. Nem mintha szégyellős lennék, bár hajlamos vagyok rá, csak nem vagyok egy top modell. Még mielőtt valaki azt hinné, nem testes vagyok, hanem túl sovány. Mint apa..Na de mindegy is.
-Ez nem néz ki rosszul-forgolódott a tükör előtt, egy levendula színű bikiniben-Mit gondolsz?-fordult meg, majd felmutatott egy ugyan olyan fazonú ruhát, csak babakékben.
-Hmm-képzeltem rá a kéket-Szerintem maradjon a lila-mosolyodtam el, majd visszamélyedtem a vázlatfüzetembe.
Ezután csendben visszament a fürdőbe, immár egy csomó egybe részessel. Egy ideje már próbálgalódott én meg már a harmadik rajzomat rontottam el, így mérgemben kitéptem a maszatos lapot, összegyűrtem, majd a kukába hajítottam. Érdekes... Eddig mindig tudtam mit rajzoljak. Azonban azután az este után már az ég világon semmihez nem volt se ihletem, se ötletem. Pár másodpercig néztem az üres, fehér teret az ölemben, majd fújtam egyet, s magam mellé vágtam a füzetet, a grafittal együtt, ami tovább pördült az ágyon és egyenesen lecsapódott a földre, amíg én hanyadt dobtam magam a matracra. A koppanást hallva beindultak lustasági reflxeim, majd hasra fordulva elkezdtem mászni az ágy széle felé, hogy fel tudjam venni a ceruzát. Már nyúltam volna érte, amikor nyílt az ajtó és Noah lépett be rajta.
-CHOLE, HOVA TETTED A TÖLT..-kezdett el kiabálni, azonban megpillantott engem az ágyon szerencsétlenkedni és elfelejtett tovább beszélni.
Szó nélkül odajött és a grafitomért hajolva fel is vette azt. Szeme tükrében láttam törött rajzeszközömet, amit oda is nyújtott.
-Baszki..-vettem el tőle...
