[...]
Noah szobája elképesztően nagy volt, akárcsak Chloenak. Bár amiket hallottam, hogy díjátadó, meg filmfesztivál, teljesen logikus volt, hogy ehhez elég nagy kéró jár.
-Válassz valamit Netflixen-nyomta a kezembe a laptopját-Gyorsan csinálok popcornt-mutatott az ajtó irányába, majd el is tűnt.
Már vagy 2 perce válogattam, azonban egyik cím sem fogott meg annyira, ellenben mikor Noah betoppant, pont akkor dobott fel egy sorozatot. A címe Stranger Things volt. Már a borító is elég érdekesnek bizonyult, ám ahogy jobban megfigyeltem, szemembe vágódott egy ismerős arc.
-Na, mit nézünk?-huppant le mellém, majd mikor a képernyőt meglátta, elnevette magát.
-Miért nem mondtad, hogy szerepelsz egy sorozatban?-néztem rá meglepődve.
-Hát tudod...-vakarta meg a fejét elvörösödve-Nem szeretek erről új embereknek beszélni. Azt hinnék hogy felvágok vele, vagy hogy egy elkényeztetett gyerekszínész vagyok.
-Dehogy vagy az-mosolyogtam rá, hogy oldjam a feszültségét-Igen is olyan vagy, mint a többi normális ember, csak minden bizonnyal sok tehetséggel.
-Köszi-oldódott fel picit, majd megölelt.
Ez eléggé új volt tőle még úgy is, hogy azon az estén egyszer már megölelt. Kicsit ódzkodva, de visszaöleltem és fejemet a vállára helyeztem.
-El nem tudod képzelni, mennyire jól esik ez nekem-mondta halkan.
És ekkor eszembe jutott hírtelen, hogy nem momdtuk le a bulit Coleéknál.
-Noah-válltam el tőle picit-Szólni kéne a többieknek, hogy nem megyünk.
-Valóban-engedett el, majd már hívta is testvérét.
Nem is kellett sok idő, telefonját egyből hangosította és köszönt.
-Hali! Merre vagytok?
-Figyi, Nicole rosszul lett és mondta nekem, hogy otthon marad.
-És te?
Ez egy picit rosszul esett. Semmi érdeklődés, semmi reakció nem volt még csak hallható sem a hangjában.
-Spaghettit le kell fürdetnem-vágta rá, miután a kutyus belopakodott a szobába.
A jószág az ágy mellé feküdt, én pedig lemásztam hozzá és simogatni kezdtem, miközben a fiú próbált kimagyarázni minket.
-Akkor...Meg tudod mondani anyuéknak, hogy itt alszom Ciaraéknál?
Noah rám nézett, mire bíztatóan bólintottam neki, hogy semmi gondom ezzel, majd egy "igen,, félével fejezte be a beszélgetést. Egy ideig csend uralkodott felettünk, majd egyszer csak megrezzent a telefonom. Chloe írt.
🌷: Jobbulást❤️
Ahogy elolvastam, már tettem is el mobilomat. Bevallom, nagyon könnyen fel tudom kapni a vizet és ez nagy valószínűséggel látszott is rajtam, ugyanis az ágyon ülő fiú halkan és aggodalmas hangszínnel kérdezte meg:
-Ki írt neked?
-Csak Chloe-sóhajtottam fel, továbbra is a háziálatot dögönyözve.
-Valami rosszat csinált, hogy csak így lenézted az üzit?
Elgondolkodtam. Nem szerettem volna kis hisztisnek tűnni, ráadásul mégis csak a testvéréről volt szó...
