-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-A mai nap már a harmadik grafitomat töröm el-vágtam le magam mellé.
-De hisz tudsz venni másikat-próbált vígasztalni.
-Nem..Ebből nem-támasztottam meg lekonyuló fejemet kezeimmel.
-De miért nem?-vette kezébe a sérült tárgyat és vizsgálni kezdte.
-Mert ez nagyon drága..Egy tizes csomag 15 font.
-Font?
-Igen...Amerikában egyáltalán nem kapható. Főleg nem New York államban-panaszkodtam.
-Mikor jártál Angliában?-terelte a témát, látva hogy nem vagyok a legstresszmentesebb, s lehuppant mellém.
-Még soha-nevettem fel-Csak apukám volt, kb. 20 évvel ezelőtt. A ceruzákat anyukám szekrényében találtam meg, amikor pakoltunk ki a régi házból. Soha nem láttam alkotni de a ceruzák alatt találtam rajzokat és..Elképesztőek voltak...-vigyorodtam el, visszaemlékezve a gyönyörű művekre-Aztán anya észrevette, hogy a cuccai közt kutakodok, ezért a ceruzákkal együtt kiküldött a szobából...
Ennél a mondtanál egy kicsit bekönnyeztem, majd megfordultam és kezeimet lassan emelkedő mellkasomra helyeztem.
-Miért nem engedte megnézni?-kérdezte meg, teljesen váratlanul, ami rendesen gyomron ütött.
Sóhajtottam egy hatalmasat, majd kétszer is meggondolva, hogy elmondjam-e neki, vagy sem, belekezdtem:
-Anya mindig is imádott alkotni. Igazi művész lélek volt...Mikor megismerte apát, abba hagyta, mert annyira szerelmes volt, hogy az érzés nem hagyta, hogy kiteljesedjen egy egyszerű kis lapon...Apa nagyon szerette anyát és tudta róla, hogy imád rajzolni, így mikor kiment Angliába, egy művészboltba tévedve meglátta ezt a fajta ceruzát, majd kisebb érdeklődés után megvette neki két darab tizes csomagban. Akkor is ilyen drága volt, de mivel apuék tehetősek voltak, simán megtehette, hogy megvegye neki. Anya a fél évben, míg apa kint volt, újra kezdte a rajzolást, mert annyira félt, hogy apa mások után nézelődik, hogy teljesen átadta magát az érzésnek és a bánat adta neki az ihletet. Aztán apa hazajött. Megkérte anya kezét és jöttem én. Ezután egyáltalán nem volt ideje...Végül teljesen felhagyott vele. Apa tavaly parkinson kóros lett és anyu nem bírta tovább szenvedni látni, így beadta a vállópert és költöz...tünk-kaptam az arcomhoz, ugyanis könnyeim folyni kezdtek...
