[...]
-Örülök, hogy megismerhettelek titeket, holnap találkozunk!-köszönt el Mr. Collins, mire egyszerre kezdtünk seregleni a kijárat felé.
Amint kiértünk a suli kapuján, követni kezdtem Noaht, ugyanis elmondása szerint tudott egy nagyon jó helyet. Közben írtam anyunak, hogy kicsivel később megyek haza. Nagyjából fél óra múlva egy kis szűk, ám mégis hangulatos utcába érkeztünk, ahol egy hatalmas tábla jelezte a ,,Euphoria kávézó“ nevezetű épületet, ahová betoppantunk. Kellemes latte illat csapta meg az orrom. A falak pasztell zöld színűek voltak és üveg asztalokhoz lehetett ülni. A sürgő-forgó személyzet kivétel nélkül fiatal nőkből állt és mind zöld színűinget viseltek a kávézó logójával ellátva. Az egész hely melegséggel töltöttel a lelkem a nyugodt kis atmoszférájával, amit Noah is észrevett.
-Mondtam, hogy tetszeni fog-karolt át-Na gyere, kérjünk valamit!-indultunk meg az egyik kiszolgáló felé.
-Szervusz Noah!-köszöntötte vigyorogva a pult mögötti hölgy-Egy ideje nem jártál errefele...Csak nem ő volt az oka?-mutatott rám egy huncut vigyor kíséretében.
-Jajj, dehogy Monica!-nevetett a fiú-Ő csak egy nagyon jó barátom!
-Hát jó-vonta meg a vállát, azonban azt az arckifejezést magán hagyva-Mit szeretnétek?
-Nekem egy fekete lesz. Nicole?-nézett rám.
-Egy Cappuccinot-mosolyogtam.
-Három perc. Foglaljatok helyet!
Így is tettünk.
-Chloeval mi a helyzet?-kérdeztem.
-Nagyon jól van. 1 óra múlva megy érte meg anyuért apa. Utána még bevásárolnak. Ha gondolod...Átjöhetsz, ha szeretnél-momdta kicsit félénken.
-Szívesen-bólintottam.
Ekkor csörögni kezdett a telefonom.
Nem írt ki nevet a telefonom, azonban ismerős volt a szám, így gondoltam fel veszem, hátha valami fontos dolog.
Nem kellett volna...
