[...]
Szerda délelőtt volt és valamiért nagyon féltem ettől a naptól. Hétfő óta nem beszéltem egyik Schnappel se és ez egy kicsit bántotta a lelkem. Sosem voltam még fesztiválon és nem is nagyon terveztem ott lenni bármelyiken, azonban nem akartam csalódást okozni Noahnak és persze Chloenak sem.
-Kész az ebéd!-hallottam meg anya kiáltását a földszintről.
A konyhába leérve nagyon finom illatok csapták meg az orrom.
-Mit csináltál?-kíváncsiskodtam, miközben leültem az asztalhoz.
-Gyümölcslevest-rakta le elém a fahéjban gazdag ételt, aminek azonnal neki is láttam.
Egy ideig csendben nézte, ahogy kanalazom magamba, majd megszólalt:
-Karine mesélt arról hogy holnap New Yorkba mennek egy filmfesztiválra és nagyon örülnének, ha velük mennél.
-Pont erről szerettem volna beszélni veled-tettem le a kanalat és minden figyelmemet neki szenteltem-Noah már hétfőn említette nekem, de egészen idáig halogattam a válaszadást.
-El szeretnél menni?-mosolyodott el.
-Hát...Nem tudom. Igazából nagyon jó lenne így zárni a nyarat, de közben meg túl sok lenne nekem-haraptam be a számat szégyenkezve.
Először nem válaszolt semmit, hanem hangosan felnevetett.
-Meg van kire ütöttél-rázta a fejét-Tudod mikor voltam először bulizni?
Szótlanul megráztam a fejem.
-19 éves lehettem. Előtte nem is tudtam milyen az élet. Aztán a gimi záróbulijába elhívott egy fiú és úgy döntöttem elmegyek, mert egészen addig semmi ilyesmihez nem volt közöm. A nagyi még örült is hogy elmegyek valahova és habozás nélkül elengedett.
-Tehát ha el akarnék menni, elengednél?-vontam le egy szerény következtetést.
-Hát persze, kincsem. Ne mondj le ilyen nagy dolgokról, mint én tettem annó...
