-Hé!-ült közelebb és az arcomhoz hajolt-Ha nem szeretnéd folytatni, akkor nem kényszerítelek rá-karolt át és simogatni kezdte hatalmas tenyereivel a hátam, mire összerándult a gyomrom.
-Köszönöm-szippantottam egyet, ami azt jelentette, hogy idáig tudtam tartani magam, eltörött a mécses.
Lassan folyni kezdek a könnycseppek az arcomon és halkan sírni kezdtem. Noah ebből egészen addig nem is vett észre semmit, míg a nadrágomra nem hullott egy-kettő.
-Nagyon sajnálom-fogta meg az egyik kezem, mire felnéztem rá.
Egy ideig bámultuk egymást majd keservesen megszólaltam:
-Már harmadjára látsz pityeregni két hét alatt...Ez annyira kínos.
-Miért lenne az?-nevetett-Tudod hányszor láttam a hugomat sírni? És hányszor vígasztaltam meg. Bár ő sokkal többször sírt fiúk után, amit feleslegesnek tartottam, de ott voltam mellette, ha kellettem neki...És ha kellek, akkor mindig megtalálsz, szomszéd-mosolygott.
-Köszönöm-sóhajtottam fel, majd az indulattól vezérelve és hálából megöleltem-Bár meg tudnám hálálni valahogyan ölelésen kívül-motyogtam a vállába a füléhez közel.
-Hát végülis ha többször ölelnél meg, annak nagyon örülnék-szorított meg picit jobban.
-Ám legyen-szorítottam én is magunkon.
Így voltunk nagyjából 3 percig, mikor is Chloe belerondított a pillanatba:
-Ne most szerelmeskedjetek kérlek szépen, hanem segítsetek előkeríteni azt a szerencsétlen sprét!
Ekkor Noah előhúzta a zsebéből az említett tárgyat, mire kiszakadt belőlem a nevetés. Chloe kikapta a kezéből, leszedte a kupakot, amit testvére homlokának dobott, majd befújta magát és visszaadta neki.
⭐Noah szemszöge⭐
Miután Chloe a kezembe nyomta a szúnyogriasztót, a vállamnál fogva lerántott és a fülembe súgta:
-Fogadjuk, azért csináltad ezt, hogy kettesben legyetek.
Ezután elindult a hátsó udvarba.
-És akkor mi van?-kiáltottam utána nevetve.
-Ne is próbálkozz! Nehéz eset!-tűnt el kacagva a ház mögé.
-Hát ez meg mi volt?-kérdezte Nicole furcsa arckifejezéssel.
-Tudod ez ilyen...Öö...Gyorsan lebonyolított iker kupaktanács-magyarázkodtam.
-Hmm...Nem győztél meg-mutatott rám fenyegetően mutató ujjával, majd Chloe után ment.
[...]
A vacsora valami isteni volt szokásosan. Sokat beszélgettünk és nagyon jó volt látni, hogy Nicole ennyire jól kijön a szüleimmel. Nagyon kedves lány, de persze ezt nem kell mondanom. A hugom is nagyon bírja, már legjobb barátnők szinte. Apa pedig odáig van érte. Természetesen anya tudja a legjobban, hogy ki szereti a leginkább. Idő közben kiderült, hogy ugyababba az iskolába fog járni, mint mi, aminek mind a ketten örültünk.
-Képzeljétek-szólaltam meg-Nicole is azon a napon született, mint én és Chloe-mosolyogtam az említett személyre.
-Valóban?-kérdezte Chloe és anya egyszerre a lánytól.
-Köszi Noah-forgatta meg a szemét nevetve, majd feléjük fordult-Nem szerettem volna nagy feneket keríteni ennek, de igen. Én vagyok a harmadik iker-pillantott rám vigyorogva.
A szüleim felnevettek, majd tovább beszélgettünk.
[...]
-Jó éjszakát gyerekek!-köszöntek el apuék, miután a lelkünkre kötötték, hogy addig maradunk fent, ameddig szeretnénk, de azért pihenjünk is. A testvérem invitálására a két lánnyal maradtam filmet nézni.
-Női szervek mehet?-kérdezte a hugom.
-Nekem oksa-válaszoltuk egyszerre Nicolelal, majd egymásra néztünk és felnevettünk...
