Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

2. rész

Ma kivétel nélkül mindneki oda jött az új fiúhoz ismerkedni. Hamar kiderült, hogy nem egy társasági lény. Az egyszavas válaszokon és a morgásokon kívűl semmire nem lehetett számítani tőle.

Szerintem még komoly nyakfétise is van. Ahányszor..az a három alkalom..beszéltem vele mindig megnézte a nyakamat. De nem csak nekem. Majdnem mindenkinek akivel beszélt. Fura egy srác. Irtó helyes, a maga stílusában.. De fura.

Yoongi

Ma új suliba megyek. Erre vágytam. Ja, nem. Utáltam az iskolákat. Tíz évente új városba kellett mennem. Vámpír vagyok, így nem öregszem. Kénytelen vagyok várost váltani, ha nem akarom magamra hívni a figyelmet.

Belépve az osztályba kivétel nélkül mindeki engem bámult. Már megszoktam. Láthatólag csak egy szabad hely volt a hátsó padban. Gyorsan leültem és lehajtottam a fejem. Hallottam a mellettem ülő szívének gyors ütemét. Futott.

-Jó reggelt. - hallottam egy férfi hangját. - Remélem jól telt a nyaratok.- csodásan. - Nyílván már mindeki észrevette, jött egy új osztálytárs. Min Yoongi. Viselkedjetek rendesen vele.

Más választásuk nem lesz.
Mindneki elkezdett mesélni a nyaráról. Remélem engem nem kérdeznek. Mit mondjak nekik? Semmi különöset nem csináltam.Vért ittam és költöztem. Tuti díjaznák.

A mellettem ülő mocorogni kezdett. Nagyon remélem nem akar velem beszélni.

-Szia. - mennyire tévedtem. - Mivel padtársak lettünk valahogy meg kéne ismerni egymást. - folytatta. - Park Jimin vagyok.17 éves.

Oh, szia. Én pedig 117.Inkább nem is válaszoltam neki csak morogtam egyet.

-Élsz? - bökdöste a vállam.

Már rég nem élek, kedves.

Idegesen felemeltem a fejem. Meg is kaptam, hogy vegyem le a kapucnit.
Szembe fordultam vele, őt is megleptem, mint mindenkit aki először lát.

De ő is meglepett engem. Szép fiú volt.
Bőre sima volt, élettel teli. Oh anyám, de hiányzik ez a szín. Barna szeme volt. Telt ajkai vörösek voltak. Vajon tényleg annyira puhák amilyennek látszanak? Szőke haja egy kicsit kócosan állt. Aranyos volt. Tekintetem lesiklott a nyakára. Bőre feszes volt, enyhén kirajzolódott egy ér. Mélyet szippantva a levegőbe éreztem édes vére illatát.

-Vérzik a szád?Jól vagy? - kerekedett ki a szeme.

Odakaptam a kezem és gyorsan letöröltem a számát. Vissza hajtottam a fejem a padra. Francba. Jobban is figyelhettem volna reggelinél.

Jimin nem nagyon akarta befejezni a beszélgetést. Pont a legrosszabbkor. Megéreztem a vért. Az ínyem fájni kezdett. Éreztem, hogy szemfogaim megnőnek.

-Befognád? - mordultam rá. Nem akartam de ezt muszáj orvosolnom.

Egyet fújtatott és csöndben maradt. Nem akartam megbántani. Lenyugtatva magamat emeltem fel a fejem a padról.

-Bocs. - ennyire futotta. - nappal egy kicsit nyűgös vagyok. Irritál. - próbáltam megmagyarázni, amikor nem szólt hozzám.

-Irritál a nap? Ha hinnék a vámpírokban azt mondanám, hogy valamilyen elcseszett utánzat vagy. Milyen vámpír nem ég el a napon? - mondta egy bújkáló mosollyal.

Összehúzott szemmel néztem rá. Láttam rajta, hogy megijedt. Helyes. Felidegesített.

Vissza tettem a fejemre a kapucnit és aludtam tovább mielőtt olyat csinálnék amit nem akarok. Mondhatni kezdő vagyok még. Sok mindnet nem tudok irányítani.

A suliba még azt gyűlölöm, hogy mindenki ismerkedni akar. Unalomig hallgattam már a sok kérdést.
Honnan jöttél? Hány éves vagy? Miért költöztél ide? És a többi..

Sajnos kezdtem éhes lenni ezért mindenki nyakát megbámultam. Jiminét többször is. Az ő vérének volt a legjobb illata.