Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

55.rész

Jimin

Komolyan ezzel az emberrel lehetetlen sétálni. Minden ötödik percben meg kell állni, hogy hisztizzen egy sort. Csak így tudunk haladni. De ma mellettem tuti meg fog halni, ha ennyit nem bír sétálni, úgy, mint egy normál ember.

-Gyere, sétálj és mesélj valamit legalább addig. Régen sétáltál te? Tudod a dínókkal meg minden ilyen.

-Na! Azért olyan öreg nem vagyok. - nevetett fel. Végre legalább ezt elértem. - De amúgy igen. Régen rengeteget sétáltam. És úgy, mint egy normális ember. - húzta ki magát, mintha erre olyan büszkének kellene lennie. - Akkor muszáj volt, Tae miatt. Te pontosan olyan vagy, mint te. Mármint személyiségileg.

Majdnem hasra estem. Kizárt, hogy én tényleg olyan legyek, mint Taehyung. Állítólag ő egy démon, azaz rossz ember volt, amíg élt. Én nem tart magam annyira szörnyű alaknak, hogy valami démon legyek. Ráadásul még ott akart tartani engem is és kishíján meghalunk.

-Tudom mit gondolsz. Túl csöndben vagy ahhoz, hogy jó dologra gondolj. De Tae tényleg nem rossz. Mindig kedves volt mindenkivel. Valahogy nekem is ő tanította.

Na ha valóban Tae tanította kedvesség re Jungkookot, akkor már értem miért olyan, amilyen. Az a tanítás nagyon félre sikerülhetett.

Éppen egy park mellett haladtunk el, ahova belöktem Jungkookot. Ide muszáj bemenni, itt sokat járunk anyuval és apuval még kicsi koromban. Elkapott a nosztalgia. Minden dolog, amit itt csináltam. Minden játék, amit játszottunk, hárman.

Eléggé szomorú arcot vághattam, mert Jungkook oldalba bökött.

-Mi a baj? - ráncolta a homlokát.

-Semmi. - ráztam meg a fejem.

-Ne hazudj. Te akartál sétálni és most neked nem tetszik?

-Nem! Épp, hogy jó. - könnyesedett be a szemem.

-Tessék? Azért sírsz. - nézett ijedten rám. - Te tényleg sírsz. - mondta, mikor legördült egy könnycsepp. - Ne sírj. Nem olyan rossz ez a séta, na. - ölelte meg hirtelen. - Mi a baj? - suttogta, miközben a hátamat simogatta.

-Ide sokat jártam a szüleimmel. Ez ilyen közös park volt nekünk. Ha éppen boldogok voltunk, akkor azért. Ha szomorúak akkor azért. Minden, ami hozzájuk köt és rettenetes jó emlék az itt történt.

Éreztem, ahogy Jungkook megfeszül, majd lassan fújja ki a levegőt. Nem is mondott semmit,igazából nem is tudott volna mit mondani, csak ölelt tovább és nem akart elengedni. Pedig én olyan szívesen hagytam volna itt ezt a beszélgetést és mentem volna tovább, mintha mi sem történt volna.

Amikor már végre hajlandó volt elengedni mentem tovább. A hangulat kicsit elromlott, nyomott lett.

-Mi lesz a következő cél?

-Mozi! - vágtam rá.

Tipikus "emberi dolog". Úgy elveszi az idődet, hogy csak pislogsz de a hangulatod feldobja az biztos.

Időbe telt, amíg oda értünk. De tovább már nem hisztizett, szerencsére. Ezek után nem bírtam volna. Képes lettem volna otthagyni és egyedül megnézni valami filmet.

-Ezt igy mind megeszed? - kérdezte, mikor elé álltam egy hatalmas popcornal. - Nem csak én, te is. - dobtam meg egy szem kukoricával. - Ma együtt hízunk, mint valami öreg házaspár. - mosoloygtam. - Válassz filmet. Kíváncsi vagyok a stílusodra.

Mindenre számítottam. A akció filmekről kezdve a krimin át, egészen a horrorig. Tényleg mindenre.. De arra nem voltam felkészülve, hogy be fog ülni valamilyen romantikus filmre.

Csupa meglepetés az a srác. Talán még megkedvelem a nap végére.