Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

3.rész

Jimin

Amikor véget értek az órák teljes gőzzel pakoltam össze a cuccaimat, hogy minél előbb kint tudjam magam a suliból.

Úgy emlékeztem, hogy Yoongi mögöttem volt, most mégis előttem baktatott.

-Szia. - lépdeltem sebesen mellé. Nem fogom feladni, legalább beszélő viszonyba legyünk. Túl kell valakivel élnem az órákat.

Ez a beszélgetés hamar zátonyra is futott. Kapucnival a fején, napszemüvegben sétált mellettem. Mondanom sem kell mindenki, aki szembe jött velünk megbámult minket. Alig ért véget a nyár, a hőség még midnig tombolt.

Gyorsan kiderült számomra, hogy ugyanabba az irányba lakunk.

-Nem fogsz beszélni velem? - próbálkoztam ismét.

-Nem terveztem. - gyorsított léptein.
Haver, engem ne sétálj le.

Egy óvatlan pillanatban elfordítottam a fejem valamilyen zajra. Pillanatok alatt előttem volt Yoongi.

-Hé, ezt hogy csináltad? - mentem utána. - hogy kerültél elém ilyen gyorsan?

Yoongi levéve a napszemüveget lassan fordult felém. Szemeit összehúzta az őt erő napsugarak miatt.

-Maradj csöndben. - nézett mélyen a szememben. Már kérdezni akartam, hogy mi baja van, de nem tudtam. Képtelen voltam megszólalni. Az értetlenség és a rettegés felváltva kavarogott bennem.

Yoongi egy halk káromkodás után megragadta a csuklómat és az út melletti kisebb erdőbe vonszolt.

Megszólalni még mindig nem tudtam. Megpróbáltam a kezemet kicsavarni szorításából, de ő erősebb volt.

Yoongi

Nem hiszem el, hogy megigéztem. Nem tudom még irányítani, túl kezdő vagyok én ehhez.

Egy közeli erdőbe vittem, hogy le tudjam venni róla. Legalábbis megpróbáljam levenni.

Szegényt nagyon sajnáltam. Láttam rajta, hogy megijedt. Nos, lehet az megnyugtatja, hogy én sem voltam a legnyugodtabb. Nagyon éhes voltam. Nem segített a dolgomon egy igézett ember.

-Beszélj. - szugeráltam.

Jimin egy amolyan "hülye vagy? Azt akarom" nézéssel ajándékozott meg.

Idegeségebben meglendítettem erőmből a karomat. Csakhogy a srác csuklóját még fogtam. Hátra repülve ütközött egy fával. Fájdalmas nyögéssel görnyedt a földre.

Gyorsaságomat kihasználva futottam oda hozzá. Felsegítve a földről döntöttem egy fának a hátát. Térde az eséstől felhorzsolódott. Vérzett. Vér. Össze kell szednem magam, nem támadhatom le. Arcára nézve csak jobban éhes lettem. Szája sarkában vér folyt. Ekkora ütéstől nem csodálom. Észbe kapva néztem meg óvatosan a hátát. A pólója néhány helyen kiszakadt,néhány helyen pedig felhorzsolódott sebek voltak. Amik szintén véreztek. Komolyan miért kell ennyire véreznie.

Legalább egy dolognak örülhetek. Megszűnt az igézés, az ütés miatt.
Egy hatalmas pofon csattant az arcomon, amikor a kisebb ájulásból felébredt.

-Ne érj hozzám. - remegett a hangja.

-Shh. - tettem a ujjam a számhoz, hogy biztosan megértse. - nem foglak bántani. - legalábbis újból. - segíteni fogok, de ahhoz közel kell menjek.

Jimin könnyes szemmel nézett rám, szemeiben félelem tükröződött. Dús ajkai kissé remegett amikor közelebb mentem hozzá.

Elé guggolva néztem a térdeit. Pontosabban a sebekből kiszivárgó vért. Ujjammal óvatosan letöröltem és a számhoz emelve lenyaltam ujjaimról a vért. Kénytelen voltam, ha segíteni akarok neki, ennem kell. Nem akartam lecsapolni, képtelen lettem volna. Ezzel kellett beérnem. Megérezve édes vérét nyeltem egy hatalmasat. Annyira édes volt és finom, hogy nehezemre esett nem neki esni a térdének mit egy pióca és lenyalogatni.

Szerintem Jimin mozdulni sem mert, lehet egy pszichopatának néz aki mások térdéről szedi le a vért, hogy megegye.

Lassan a szájához emeltem a kezem és a rászáradt vért is le töröltem, és nyaltam le az ujjaimról. Eddig bírtam.
A szájára tapadtam és kezdem el lenyalni a vért. Az éhség nem csillapodott. Többet akartam. Nyakára  tévedve csapta meg az orromat vére illata.

Ínyembe újra előtört a fájdalom. Fogaim megnőttek. Sose voltam képes emberek nyakát harapdosni, de nem tudtam leállni. Annyira finom volt Jimin vére. Teljesen megbabonázva álltam készen arra, hogy fogaimat ütőerébe méllyesszem.