Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

59.rész

Jungkook

Megérdemlem Jimint. Megérdemlem, hogy boldog legyek. Ahogy megérdemlem azt is, hogy itt alszik. Elvégre az alvás nem bűn, mindenkinek szabad. Reggel úgyis vissza menne az öcsémhez.

Yoongi

A kezdeti haragnak, amit Jimin iránt éreztem már nyoma sem volt. Egész éjjel úgy ölelt, hogy alig kaptam levegőt de semmi pénzért el nem engedtem volna. Úgy látszik, hogy kettőnk között jobb lett minden. Fogalmam sincs, hogy mi történt tegnap este Jiminnel de tetszik ez a bújós énje.

Mosolyogva puszilgattam, hogy ideje lenne felkelnie, mert este sem és ma reggel sem evett semmit. Éhen meg nem maradhat.

-Ha nem vámpírok lennék valami villás reggelit készítettem volna de, mivel véren élünk, tessék. - nyújtottam felé a tasakot, amibe egy szívószálat szúrtam.

-Ahogy látom, megoldottad. - nevetett. - Köszönöm. - nyomott egy puszit az arcomra. - Ma akkor csak ketten leszünk, ugye? - térdelt fel az ágyra.

-Igen. Ahogy mondtad tegnap. - öleltem meg. - Mit csináljuk először? - néztem Jiminre.

Jimin félmosollyal az arcán mászott az ölembe.

-Először is egyél. - tarotta felém a szívószálat.

-Honann tudod, hogy nem ettem? - vontam fel az egyik szemöldököm.

-Mert neked valahogy mindig fontosabb, hogy én egyek. Magadról elég sokszor megfeletkezel. - nézett rám szigorú szemmel.

-Persze, hogy te vagy az első Chim, hisz szeretlek. Magamat nem érdeklem. - vontam meg a vállam, mire megcsapott.

-De nekem meg te vagy az első. Szóval egyél és akkor még ennél is jobban foglak szeretni. - vigyorgott, miközben a számba rakta a szívószálat. - Ez már mind a tiéd. Még mindig rosszul vagyok attól a sok kajától. - ivott egy utolsó kortyot.

Mielőtt tiltakozhattam volna Jimin úgy döntött, hogy korán reggel húzni fogja az agyam és a számra tapadt. Hirtelen a vér ízét és Jimin hegyes fogait éreztem meg. Kezét a hajamba vezette, mire felmordultam. Annyira szívesen folytatnám ezt, ha nem lenne szó szerint mindenki ébren és, ha Lunáék nem a szoba előtt szobroznának.

-Felöltözök és mehetünk. - nézett rám vörös szemeivel.

-Ki vagy te és mit csináltál a barátommal? - fordultam az éppen ruháitól megszabaduló Jiminre.

-Mit vegyek fel? - ült le a szekrény elé.

-Mondjuk ruhát? - álltam meg mögötte.

-Addig én is eljutottam. De valami olyat akarok, amiben jól nézek ki. - dobálgatta a ruhákat.

-Mindenbe jól nézel ki. - nyomtam egy puszit a hajába. - majd, ha kész vagy gyere le.

Mosolyogva léptem ki a szobámból. Komolyan nem tudom mi ütött Jiminbe de teljesen ki van cserélve. Mintha nem is ő lenne.

Még Jungkooknak is mosolyogva köszöntem. Pedig az aztán tényleg nem szokásom.

-Elnézve a mosolyt az arcodon valami nagyon jó dolog történt. Be se mertünk menni a szobádba. - ült le velem szembe Luna.

-Igen, tényleg jó dolog történt. Ja, ma nem leszünk itthon Jiminnel.

-Végre mentek közösen valahova? - csapott az asztalra a lány. - Másnap estig meg ne lássalak titeket. - "fenyegetett" meg engem.

Jungkook

Az ágyon feküdtem, a plafont bámultam és az estére gondoltam vissza.

Jimin, csókok. Később egy póló a padlón, majd kettő.. És így sorban az összes ruha. Aztán még több csók...