Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

9.rész

Jimin

-Vámpírok vagyunk. - kezdte a mesélést Yoongi. - Ezt egyszer már elmondtam. De akkor még meg tudtunk igézni. Most valamiért nem tudunk. Mivel én nem tudom még irányítani az igézést ezért Namjoonnak kellett volna, de ő nem tudta. Jungkook, ő a másik bátyám. Ő elég erős lehet ahhoz, hogy megigézzem téged dee.. Időközben rájöttem, hogy nem a legjobb, ha találkozol vele. - figyeltem feszülten Yoongira. A kezem enyhén remegett, a szívem vagy kétszáttal vert.

-Vámpírok vagytok. Ti hárman. - ismételtem el lassan. - akkor az álmom tényleg valós volt. Te a terdemről szedted le a vért. - Yoongi lesütve a szemét pirult el egy kicsit. - És megcsókoltál. - ütöttem meg a vállát.

-Ne haragudj. Véres volt a szád, miattam. Ennem kellett ahhoz, hogy segíteni tudjak neked.-szabatkozott.

Az eddigi sok kérdésből most rengeteg lett.

-Hány éves vagy? - kérdeztem hirtelen. Az előttem ülő ember.. Vagyis vámpír egy halvány mosoly kíséretében válaszolt.

-117 vagyok. 1903-ban születtem.

Elkerekedett szemekkel néztem rá. Egy 117 éves vámpír ül előttem. Még most is nehezen fogtam fel.

-117 év alatt nem sikerült igézést tanulni? - kérdeztem. Remélem nem hangzott úgy, mintha lenézném. Biztos nehéz lehet, meg én aztán nagyon tudhatom, hogy hogyan kell ilyeneket csinálni.

-Csak pár hónapja vagyok teljes vámpír. Eddig dámpír voltam. Azaz félig ember, félig vámpír.Dámpírok nem képesek az igézésre. Nemrég lettem vámpír,mikor.. - harapta el a mondat végét. Kíváncsian közelebb húzódtam hozzá.

-Mikor... Kérlek folytasd. - rángattam meg a vállát. Lehet óvatosabbnak kéne lennem. Mégiscsak egy vámpír.

-Mikor először ittam emberi vért. - megrökönyödve néztem rá. - Egy vámpír változtatott át engem és a tesóim.Ez nyilvánvaló. De én kezdetben állati vért ittam csak, nem voltam képes emberből inni. Most sem vagyok igazából. Mivel csak állati vért ittam, ezért nem tudtam teljes vámpírrá válni. Valahol az élet és halál között voltam. Meghalni sajnos nem voltam képes, de nagyon élni sem. - fejezte be a mesélést.

Valamilyen okból kifolyólag előre lendületem és szorosan megöleltem. Nem féltem tőle, bíztam benne. Hülyeség? Lehet!

Nem lehetett könnyű 117 évig midnen olyan szeretted halálát végig nézni, aki nem volt vámpír.

Yoongi először óvatosan a derekam köré fonta karjait, majd ő is szorosan vissza ölelt.

-Azt hittem majd el fogsz futni. - nézett rám Yoongi.

Én csak hevesen tiltakoztam. Bunkóság lenne elszaladni. Újból.

-Mesélsz még? - csillant fel a szemem.

-Nem félsz tőlem?

-Hát, egy egészséges félelem bennem van. De nem úgy nézel ki, mint, aki a torkomnak akar ugrani. Mostmár értem miért bámultad meg a nyakamat.

-Bocsánat. - vakarta meg tarkóját. - Úgyis képtelen lettem volna a nyakadba harapni. Tasakos emberi vért iszok. Egyszer próbáltam meg valakinek a nyakából inni, de nem ment. Szegénynek nem lehet a legkellemesebb.

Nahát, az első vámpír aki aggódik, hogy milyen az áldozatának? Legalábbis a vámpíros filmekben nem törődnek ezzel a dologgal.

-Én erről nem tudok nyilatkozni. Valahogy nem is akarok. - húztam el a számat, mire Yoongi felnevetett. - barátságosabb vagy ha nevetsz. Szóval akkor mesélsz még? - jöttem izgalomba. Nem tudom, hogy miért de érdekelt.

Yoongi mosolyogva kezdett el beszélni egészen 1886-tól kezdve,én pedig mintha csak egy akció filmet néznek úgy figyeltem.