Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

14.rész

Reggel amikor felkeltem Yoongi nem volt mellettem. Tudtam, hogy nem is lesz de azért egy kis remény bujkált bennem, hátha mégis itt találom.

Szokásomhoz hűen ismét késve siettem ki a házból, ami előtt Hobi türelmetlenül várakozott.

Az viszont nem tartozott szokásaim közé, hogy csöndben maradok. Most pedig egész úton alig szóltam egy szót , nem tudtam mit mondani. Képtelen voltam elengedni azt a dolgot, hogy majdnem meghaltam.

-Szokatlanul csöndben vagy ma reggel.- kérdezte Hobi a suli elé érve. - Nem aludtál?

-Nem sokat, Yoongival beszéltem. - szűkítettem le a válaszomat.

Mégsem mondhattam el, hogy el kellett mondania nekem, hogy ő egy vámpír. Ja és mellesleg egy ősi boszorkány család leszármazottja vagyok, akit nem lehet megigézni és most egy gyilkos vámpír akarja lecsapolni a véremet. Ez tipikusan az a téma, amit reggeli kávé mellett beszélnek meg az emberek, nem? Hát nem!

-Remélem lesz valami köztetek Yoongival. - vállon csaptam. Vészesen közel voltunk a teremhez.

-Nyugi nem hallja meg. - nevetett Hobi. Ja, egy ember nem hallja meg, de ő egy vámpír. Még azt is meghallja, ha az épület másik végében tüsszent valaki.

Mosolyogva köszöntöttem padtársamat. Nem vártam el, hogy vissza köszönjön, mert sose szokott. Most viszont hatalmas vigyorral köszönt vissza. Még azt is elviselte, hogy egész órát végig dumáltam. Tetszik a barátságos Yoongi. Jobban áll neki, ha ilyen.

Épp tesi órán kocogtunk. Már minden jól ment... Volna, ha Yoongi nem kap az oldalához és rohan be a fiú öltözőbe. Felkeltette a figyelmemet. Ahogy követtem őt, úgy erősödtek a vértócsák. Nem tudom, hogy ez mázli vagy balszerencse, hogy senki nem látta meg őt.

-Yoongi! - kiáltottam el magam, amint beértem az öltözőbe. A padló tiszta vér volt. Gyomorforgató látvány.

-Jih..minh..menj innehn. - húzott ki egy fadarabot az oldalából. Ha lett volna bennem reggeli a véres padlón végezte volna.

-Hülye vagy te? Nagyon úgy látszik, hogy segítség kell.. Nem megyek sehova. - térdeltem le mellé. Nem érdekelt, hogy hol leszek véres. Segítenem kellett az éppen szenvedő Yoongin.

-Várj! Ilyenkor vért kell innod ahogy mondtad.. Hozok. - pattantam volna fel.

-Ne, az..nehem segíth. - mondta az izzadságtól gyöngyöző homokkal.

Nem is tudom miért de körül néztem. Nem tudom mi a teendő ilyenkor. Nem vagyok jártas vámpír sérülésekben.

Hirtelen a csuklómra meredten. Lehet, hogy a lehető leghülyébb ötlet jutott eszembe de nem érdekelt.

-Ha a nyakamból nem tudsz inni, tessék. - nyújtottam felé a csuklómat.

-Biztos, ho.. Hogy nem.. - vette egyre nehezebben a levegőt. És még a mostaninál is egyre sápadtabb volt. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.

-Kénytelen leszel. - körülnézve ragadtam meg egy kulcsot. Nagyot sóhajtva néztem a csuklómra. - Ez fájni fog. - jelentettem ki és minden erőmet összegyűjtve szúrtam a bőrőmbe és hasítottam fel vele. A vérem egy része szépen az arcomon landolt, de leginkább a padlóra csöpögött. Annak már úgy is mindegy.

Yoongi megérezve vérem illatát változott át. Szemei vörösek lettek, fogai hegyessé váltak.

-Bízok benned. - tartottam felé a kezem és hagytam, hogy lenyalogassa róla a vért vagy leigya.. Bárminek is hívják ezt. Egészen addig nem is fájt ameddig nem meritette bele fogait a csuklómba. Mintha apró tűk szúrkáltak volna. Nyöszörögve hagytam, hogy Yoongi addig igyon belőlem ameddig jobban nem lesz. Kezdtem egyre rosszabbul lenni,fogalmam sincs mennyi vért szívott ki belőlem de nem keveset.

Hirtelen elengedte a csuklómat. Véres szájjal meredt rám. Megragadva a vállamat húzott magához közel.