Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

13.rész

Yoongi

Mire magamhoz tértem ott feküdtem az eszméletlen Jimin mellett.

-Nem,nem, nem.. Mondd, hogy élsz. - vettem karjaim közé.

Hallottam, hogy lélegzik és, hogy dobod a szíve. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számát. Felkaparva a földről vittem fel a szobámba és fektettem az ágyamban.

-Csak, hogy felébredtél. - hallottam magam mögött Jungkook hangját.

Ahogy megláttam elöntött a düh. Közelebb menve hozzá húztam be neki akkorát, amekkorát csak tudtam.

Hátra repülve csapódott bele az egyik szekrénybe. Nevetve állt fel és törölte le szájáról a vért.

-Idegesen olyan vagy, mint én. De mielőtt mégegyszer behúzol kérlek nyugodj meg. Nem akartam megölni a haverod.

-Mit csinálsz? Ez mire volt jó? - üvöltöttem.

-Tudod, utána olvastam a barátod családjának. Egy boszorkány kell, az ő vére és bumm.. Iható lesz a vére mindenkinek.

-És ez mégis miért lesz jó? - ráncoltam homlokomat.

-El kell felejtenie, hogy vámpírok vagyunk. Nem bizhatunk meg egy emberben sem. A boszorkány és a vére segítségével csinál valami hókuszpók dolgot és iható lesz a vére és ami a legfontosabb IGÉZHETŐ. - kiabálta az utolsó szót. - Csak egy kicsit meg kell csapolnod.

-Biztos, hogy nem fogom bántani. - tiltakoztam azonnal. Nem fogom többször bántani őt. Elégszer bántottam akaratomon kívűl.

-Semmi baj öcsi, akkor majd én találok rá egy módot. - rácsaptam az ajtót.Nem fogom én ezt hallgatni.

Jimin mocorogni kezdett. Gyorsan oda pattantam hozzá, hogy biztos minden rendben van.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan fontos lesz számomra egy ember. Sok veszteségtől mindig távol tartottam magam egy barátságtól. Nem akartam, hogy emberek legyenek nekem fontosak, hisz ők meghalnak én pedig nem. Nem akarom végig nézni a halálukat újra és újra. De most itt volt Jimin, aki fontos lett nekem. Rettegek a gondolattól, hogy elveszítem.

Óvatosan arcára vezettem a kezemet és simogatni kezdtem. Jimin lassan nyitogatni kezdte szemét.

Jimin

Az első amit...akit megláttam Yoongi volt. Hirtelen hozzá bújva sírtam el magam. Nem érdekel mennyire tart szerencsétlennek vagy bolondnak, hogy mi a fenét bőgők, mint egy csecsemő. Jól esett hozzá bújni és sírni. Lehet ez nála mindennapos, hogy szinte farkas szemét néz a halállal, de.. Nekem nagyon nem.

Yoongi szorosan körém fonva a karjait folyamatosan azt ismételgette, hogy sajnálja.

-Jimin, én tényleg sajnálom.

-Yoongi ez nem a te hibád.. A bátyád akart megfújtani.

Nekem még szükségem volt egy kis időre mire annyi energiát összeszedtem, hogy haza tudjak sétálni.

Szerencsére Yoongi haza kísért, így nem nagyon kellett aggódnom azon, hogy Jungkook valamelyik bokorból előugorva csapolja le a véremet és viszi valamilyen boszinak.

Amikor haza kísért már ment is volna el de én elkapva a kezét nem engedtem neki.

-Nem.. Nem maradnál egy kicsit még? Kezd sötétedni és anyáék még nincsenek itthon. A ma történtek után nem nagyon akarok egyedül maradni. - motyogtam a lehető leghalkabban.

-Persze, csak akkor be kell, hogy hívj. Anélkül nem tudok bejutni.

Behívva Yoongit a házba vezettem fel a szobámba. Teljesen elnyomott az álom, de nem akartam addig aludni ameddig anyáék nincsenek itthon.

-Ha álmos vagy aludj nyugodtan. Addig maradok ameddig a szüleid haza nem jönnek. Úgy el fogok tűnni, hogy észre sem veszik. Magyarázkodni sem kell nekik. - simogatta a hátamat, ami egy kicsit megnyugtatott.

-Csak még valami mielőtt elaludnál. Jungkook szerintem nem fog mostanában lemomdani arról, hogy a véredhez jusson. Ne engedd be ide soha. - nézett komolyan a szemembe Yoongi.

Hát nem mostanában terveztem egy ideges, gyilkos vámpír beengedni a házunkba, de köszi hogy előre szóltál róla. Nyugtázva magamban, hogy igaz, amit mond nyomott el az álom.