Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

32.rész

-És te,hogy.. - haraptam be a szám szélét.

-Hogy haltam meg? - kérdezte Luna.

Bólintottam. Tényleg ezt akartam kérdezni, amikor hallottam, hogy halottakkal is kapcsolatba lépett és ott érte egy kis baleset, ami életét vesztette. Rögtön az jutott eszembe, hogyha lehet elhunyt emberekkel komunikálni, akkor lehet rá esély, hogy vissza hozzuk őket az élők sorába.

-A bátyám meghalt egy balesetben és beszéltem vele. Nagyon sokat, szinte minden nap jártam a túloldalon. Vagyis a lelkem egy része. Közölte velem, hogy vissza akar jönni. Én is nagyon akartam, hogy újra mellettem legyen, beszéljek vele. Ekkor még nem tudtam, hogy ő gonosz lélek lett, nem tudtam, hogy egy életet vissza hozni milyen következményekkel jár,szóval megpróbáltam. - itt tartott egy kis szünetet, hogy össze tudja szedni minden lélekjelenlétét. - A varázslat sikertelen lett. Rám hatott, de én elő voltam, így meghaltam. Közel 100 évre. - mosolygott fájdalmasan.

Ahogy mesélte a történetet a lelkesedésem, az apró boldogságom úgy szállt el. Ha egy életet vissza hozni ilyen veszélyes, akkor kettőt? Lehet végleg meghalnék és az sem biztos, hogy a szüleim vissza jöhetnek.

-Jimin, képzelem mire gondolsz.. De ha egy életet is ilyen veszélyes, sőt szinte lehetetlen vissza hozni, akkor kettőt még bonyolultabb. Tudom, hogy fáj. Mondanám, hogy majd elmúlik de nem fog. Nekem 80 év kellett hozzá. - suttogta Yoongi. A legfájdalmasabb, hogy igaza volt. Veszélyes lenne.

-Meg tudsz tanítani beszélni a halottakkal? - kérdeztem hirtelen a lánytól. Lassan esett le, hogy az is elhangzott, hogy beszélt a testvérével, de annál nagyobbat koppant.

-Tudod már kivel szeretnél találkozni a túloldalon?

-A szüleimmel. - suttogtam.

Hallottam, hogy Luna egy halk "istenem" - et suttog, majd kedvesen hátamra simított.

-Még szép.

Ezután Yoongi és Namjoon magunkra hagyott minket. Luna besötétített, korom feketeség volt csak egy gyertya adott minimális fényt. Kicsit olyan volt, mikor kicsinek szellemet akartunk idézni egyik barátomnál. Persze akkor féltünk ezt megtenni. Most meg? Itt vagyol, hogy beszéljek a halott szüleimmel.

-Lazulj el. Ha stresstelsz nem fog menni. - látott el tanáccsal. - Először veled megyek, hogy jó legyen minden, jó? - bólintottam. - Gondolj a szüleidre, hogy itt vannak melletted, beszélsz velük, megöleled őket.

Erősen koncentráltam ezekre a pillanatokra. Már - már éreztem, ahogy megölelnek, beszélek velük. Hallottam nevetésüket.

A melegség lassan áradt szét bennem. A talpamtól kezdve egészen a fejem tetejéig, mintha tűz égne bennem. Nem fájt, ez most nem feszítette a bőrömet, nem éreztem, hogy bármelyik pillanatban szétzúz belülről. Ez kellemes volt. Talán azért, mert nem volt itt Jungkook agyvérzést okozni nekem. Nem dühből akartam az erőmet használni, csupán akartam látni anyut és aput. Lehet ezért volt kellemes, mert jó emlékére gondoltam, amik ugyan fájtak de akkor, abban a pillanatban örültem, boldog voltam.

Amikor Luna megfogta a kezem, mintha egy apró villámcsapás érte volna a kezem. Fogalmam sem volt, hogy ez mégis mitől lehetett de éreztem, hogy a bennem lévő melegség egyre jobban nő és az erőm is hatalmasabb lett.

Folyamatosan ugyanazt suttogta. Nem értettem, hogy mit mond. Ilyen nyelven nem értek de feltételezem, hogy majd ez segít átjutni a holtak világába.

A gertya hirtelen aludt ki. A melegség, ami eddig tombolt bennem lassan áramlott ki belőlem és vele együtt forgott velem a világ. Hideget éreztem, nem láttam semmit. Kis idő múlva kinyitottam a szeme, amit időközben csuktam be és láttam magam. Kívülről, ahogy Luna kezét fogom, törökülésben a gyertya felett.

-Itt lennénk. Ha ott átmegyünk. - mutatott egy pontra, ahol kékes fény világított. Észre sem vettem eddig. - Akkor a túlvilágon leszünk.

Gondolkodás nélkül rohantam be a fénybe, hogy láthassam a szüleim.

_________________

Rég volt rész, amit nagyon sajnálok. De sajnos elkezdődött a 4 hetes nyári gyakorlatunk,ezért sokkal kevesebb lett az időm és az energiám is.

Próbálom gyakrabban hozni a részeket.

Remélem tetszett ez a rész nektek. 💜