Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

77.rész

A könny miatt alig láttam de annyit felfogtam, hogy Taehyung és Jungkook eltűnt. Yoongi pedig meghalt.

A zokogás olyan erővel tört ki belőlem, hogy a mellkasom majdnem felrobbant tőle. Nem tudtam gondolkodni, csak ültem a földön és sírtam. Nem tudom felfogni, hogy őt is elveszítettem.

Még azt sem vettem észre, hogy Luna és Namjoon betörtek az ajtón és előttem guggolva kérdezték, hogy mi történt.

-Meghalt. - suttogtam. - Taehyung megölte. Előttem megölte. - a helyemről olyan gyorsan keltem fel, hogy majdnem fellöktem az előttem lévőket. - Meg kell keresnem Taehyungot.

-Állj meg! - fogta meg a csuklóm Luna. - Utánuk ne merj menni.

-Miért ne? Megölte Yoongit, én ezt nem fogom csak úgy elengedni. - a könnyeim újra megállíthatatlanul folytak le az arcomon.

-Nyugodj meg. - szólt Namjoon sírós hangon. - Először menj, öltözz át, mert tiszta vér vagy.

A zuhany alatt álltam, magam elé bámultam és próbáltam felfogni ezt az egészet. Hogy vége. Először a szüleim, utána Yoongi. Félek, hogy Hobi lesz a következő.

-Nem hiszem el. - ütöttem egyet a csempébe, ami felsértette a bőröm.

Az üresség érzése újból megjelent és körül vett. Ugyanúgy, mint amikor a szüleim haltak meg. Azt sem tudom megfogalmazni, hogy mit érzek. Egyszerre érzek mindent és semmit. Fáj, dühös vagyok, szomorú.

Úgy érzem, hogy minden az én hibám. Ha nem lennék boszorkány, akkor nem tudtam volna elvenni Taehyung erejét. Még Yoongi élhetett volna. Ez az egész az én hibám.

A hajamba túrva döntöttem hátra a fejem és hagytam, hogy a víz elmossa a könnyeimet. Hirtelen nyitottam ki a szemem.

-Luna. - kiabáltam. Felkaptam magamra a tiszta ruháim és szinte úgy estem le a lépcsőn, ahogy siettem.

-Mi a baj?

-Em...emlékszem,mikor azt mondtad, hogy lehetséges valakit vissza hozni az élők közé. - lihegtem.

-Igen, de az az életedbe is kerülhet, Jimin.

-Nem érdekel. Ha kell véráldozatot is hozok. De én mindent meg fogok tenni azért, hogy Yoongi éljen. Ő egy csomó mindent megtett értem. Sokszor kerültem halál közeli állapotba és ő bármit megtett volna azért, hogy éljek. - töröltem le a könnyeim. - Ha nem lenne erőm, Yoongi élne. Ha az életembe is kerül én vissza fogom hozni! Ennyivel tartozok neki.

Luna idegesen lépett felém párat és komolyan a szemembe nézett.

-Úgy látom nem érted. Jimin, bele fogsz halni abba, ha visszahozod.

-Nem, te nem érted. Nem érdekel, hogy én meghalok.

-Luna. Nem fogod tudni lebeszélni róla. - támasztotta az ajtót Namjoon.

-Tanítsd meg. Kérlek. - estem kétségbe.

-Nem! És ezzel lezártam ezt a vitát. - vágta be maga után az ajtót, amin kiviharzott.

Dühösen futottam fel a szobánkba, ahol az ágyra dobva sírtam el magam. Még ez a szoba is teljesen üres nélküle.

Behunyva a szemem újra láttam, ahogy Yoongi összeesik előttem. Ahogy azt mondja, hogy semmi baj. Éreztem, ahogy még utoljára megfogja a kezem.

Nagyot sóhajtva szöktem ki az ablakon. Ha nem Luna fogja megtanítani nekem, hogy miképp kell visszahozni valakit az élők sorába, akkor Taehyung. Legalább meghalok, az erejét vissza fogja kapni és Yoongi is élni fog.

De először el kell látogatom Hobihoz. Képtelen lennék úgy elmenni a biztos halálba, hogy tőle nem búcsúztam el.

Ennek az egésznek sikerülnie kell. Kivéve, ha elborul az agyam és tényleg megölöm Taehyungot. Mert azt érdemelné. A halált.