Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

74.rész

Szinte egyszerre sokkokódot le mindenki és kérdeztünk rá, hogy mégis mi van?

-Most mit csináljak. - túrt hajába Luna.

-Örülj te lökött lány. - csaptam vállon. - Tudod te mennyit hallgattam a panaszkodást, hogy gyereket akarsz, csak fiatal vagy hozzá? Tessék.. Itt vagy száz akárhány évesen most. És ki ne találd, hogy túl öreg vagy.

-É-én örülök neki. - rázta a fejét.

-Tényleg, most akkor mi lesz a baba?

-Jézusom. Mi lesz belőle? Milyen orvoshoz megyek majd? Hogy közlöm vele, hogy az gyerek apja egy vámpír én meg boszorkány? Vinnének is a pszichiátriára.

Vissza néztem Jiminre, hogy minek kellett megszólalnia, most elindított egy lavinát és egy kisebb pánikot egy terhes nőnél. Ez így nehéz lesz, hogy egyedül ő lány és senki más.

-Luna, na figyelj. Minek kéne megmondani nekik, hogy mik vagytok?

-Ez mondjuk igaz. De valahogy jobban érezném magam, ha nem egy ember vizsgálna. - potyogtak a könnyei.

-Most miért sírsz? Ne sírj. - ez a kijelentés csak rosszabb lett. Ahogy ezeket kimondtam elkezdett jobban sírni.

-Valaki ismer egy lányt? - tettem fel a kérdést, mert szeritem egy csapat fiú ezzel nem tud mit kezdeni.

-Mit kell ide egy lány? - kérdezte Taehyung. - Oké, hogy utálsz de most kell neked valami, ami megnyugtat. Csinálok teát. - lépett be a konyhába.

-És most gyere velem, bemegyünk a nappaliba és keresünk egy olyan orvost, akihez szívesen mennél. - simogatta a hátát Jimin.

Megdöbbenve néztem utánuk. Olyan könnyen vették a kezükbe a dolgot, mintha egy apró hír lenne és nem is akadtak volna ki a leendő szülők.

-Ezt mégis, hogyan csinálták? - kérdeztem Jungkooktól.

-Nem tudom. - suttogtam, miközben követtük őket a nappaliba.

Pár pillanat alatt, olyan szinten megnyugtatták Lunát is és Namjoont is, hogy csak arról áradoztak, hogy milyen szobát akarnak majd neki, mi legyen a neve és minden ilyen baba dolog.

-Köszönöm Jimin. - mosolygott Luna. - És neked is Taehyung.

-Egy ideges és terhes nőnél nincs rosszabb. - forgatta a szemét Taehyung.

Feltűnt, hogy Luna folyton engem bámul,így felé fordultam és vártam mit szeretne.

-Neked mitől véres a szád? Nem láttalak lent. - hunyorgott. A vért a számról egy pillanat alatt töröltem le.

-Vértől. - törölgettem meg újra a szám.

Luna Jiminre, majd a nyakára, ami szintén véres volt.

-Te Jimin vérét ittad? - automatikusan néztem le a nyakára a kérdés miatt. A fogaim már megint fájni kezdtek és egy hatalmasat nyeltem.

-Lehet. - vakartam meg a tarkómat.

-Csoda, hogy egyáltalán él. - mutatott rá Namjoon.

-Akkor más testrészem épségéért aggódtam. - mosolygott ártatlanul én pedig egy párnát helyeztem az ölembe, mert minden emlék visszajött hirtelen. El akartam kerülni a délebbi tájakon való gondokat.

-Elég! Ennyi bőven elég volt. Nem is akarom tudni, hogy miért csak egy törölköző van rajtatok. - nézett végi rajtunk Luna.

-Akkor mi lesz az orvossal? - tereltem a témát. - Eszembe jutott.

-Mindenről beszéltünk már de orvosról még nem. - vett részt a tématerelésben Jimin.

-Amikor ki akaruk űzni Taehyungot Jiminből. - vetettem a kék hajú felé egy gyilkos pillantást. - Akkor egy kórházban voltunk.

-Az a  Jin nevű ember eléggé idegesítő volt. - sóhajtotta Taehyung.

-Luna, Jin egy orvos, nem? És boszorkány. Meg tudna vizsgálni.

-Érdemes lenne hozzá menni. Őt legalább ismerem és bízok benne. - bólogatott a lány.

-Akkor holnap indulunk hozzá. - fogta meg Namjoon Luna kezét.