Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

75.rész

Jimin

-Vigyázzatok magatokra. - fordult újra vissza Luna az ajtóból. - Vérnek még kell lennie. Hobi, te nyugodtan rendelj kaját.

-Kicsit túl teng benned az anyai ösztön. - dünnyögtem, mikor mindenkit végig ölelt.

-Nem, te hülye. - ütötte meg a vállam. - Csak ismerlek titeket és hat nap alatt akár az egész várost lebontjátok. - nézett rám szúrós szemekkel. - Majd jövünk. - a vállamat dörzsöltem. Ebben a lányban rengeteg erő van. De az is lehet, hogy én vagyok túl gyenge.

Bevallom egy kicsit félek attól, hogy a két legfegyelmezetebb ember hat napra el fog utazni de meg kell ezt oldanunk. Nem is magam miatt aggódom, hanem Taehyung aggaszt engem. Nem tudom, hogy valójában mire képes és mit akar. Eddig teljesen normálisan viselkedett de sose lehet tudni. Szerintem jobb elővigyázatos lenni.

-Most komolyan nincs itt normális kaja? - lépett oda a hűtőhöz Hobi, de gyorsan be is csukta azt. - Tényleg nincs. - sóhajtotta.

-Bocsánat,hogy csak vért vagyunk képesek enni. - veregettem vállon.

-Most az egyszer elnézem. - nevetett. - Én megyek. Éhes vagyok. - tolta el magát a konyhapulttól, aminek időközben nekitámaszkodott. - Ha gyereked lesz, én leszek a keresztapja. - csukta be maga után az ajtót.

-Mi is elmegyünk. - jött le a lépcsőn Jungkook, kézenfogva Taehyunggal. - Későn jövünk.

-Most, hogy "anyu" és "apu" nincs itt, mindenki lelécel. - tette idézőjelbe a két megnevezést Yoongi.

-Akkor mi csak ketten vagyunk? - kérdeztem és a csukott bejárati ajtót néztem.

-Igen. - nézett rám egy félmosollyal.

-Tehát, rajtunk kívül egy lélek sincs itt. Csak te és én. - emeltem rá a tekintetem.

-Egy árva lélek se.

-Te is arra gondolsz, amire én? - néztem a vörösen izzó szemeibe.

Yoongi mosolyogva kapott az ölébe és a nappaliig cipelt, ahol a kanapén döntött el, majd mellém feküdt.

-Nincs sehol gond. Nincs probléma, nincs olyan lény, ami meg akar minket ölni. Végre. - nyújtózkodtam és megöleltem a barátomat.

-Erre vártam, már nagyon régóta. Annyira jó ötleteid vannak. - nyomott egy puszit a számra, amit én csókká mélyítettem.

A kezem gyorsan megtalálta a pólója alá az utat és felvedező útra indult mellkasán.

-Ez az ötlet jobban tetszik. - kuncogta.

Rátért a nyakam nyúzására, ami miatt nyögéseket csalt ki belőlem.

Pólója alját húzogattam, jelezve, hogy most már nagyon zavar rajta az a ruhadarab. Meg is értette a célzásom és elválva tőlem szabadult meg felsőjétől.

A ruhámat felhúzva lepte el a mellkasomat csókokkal. Mikor alhasamhoz ért a csípőmet fel felé löktem, mert már kezdett szűk lenni a helyem ott lent.

-Türelmetlen vagy? - suttogta ajkaimra, közben kezével merevedésemen simított végig.

-Neh.. Húzd az.. agyam.

-Pedig én nagyon élvezem. - csókolt végig nyakamon és az ágyékát nekem nyomta.

Hirtelen az nappaliban lévő összes eltörhető tárgy eltörött, amire összerándultam.

-Jól sejtem, hogy nem te voltál ez? - kapta rám a tekintetét.

-Nem, ez nagyon nem én voltam. - ültünk fel.

Pár pillanattal később a konyhában is megtörtént ugyanez, majd szép lassan az összes szobában.

-Mi ez az egész? - kérdezte Yoongi.

-Ne- nem tudom. De ezt az egészet nem én csinálom.

Muszáj voltam lehajolni, mert valaki egy karót hajított be az ablakon.

-Ki csinálja?

-Harom embert ismerek, akik tehették. Magamat, Lunát és Taehyungot. Én nem vagyok az, Luna nem lehet, messze van...

-Így kizárásos alapon Taehyung az.