Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

60.rész

Yoongi

Már vagy tíz perce várok Jiminre. Ha tudom, hogy ennyi ideig tud készülődni alszok még egy kicsit. De nem baj, megéri várni.

-Elloptam az egyik pulcsidat. - jelent meg hirtelen előttem.

-Nem baj. - mosolyogtam. - kész is vagy? - pattantam fel a helyemről, indulásra készen.

-Igen. Ennyire sokat vártál rám, hogy így felpattansz? - nézett rám hatalmas szemekkel.

-Nem, dehogy.

-Szóval igen. Ne haragudj, tényleg nem tudtam mit felvenni. - nevetett és ki is siettünk az ajtón.

Automatikusan is zsebre dugtam a kezem, amit Jimin egy mérges pillanatással jutalmazott, majd felém nyújtotta az apró kezét.

Összehúzott szemöldökkel nyújtottam felé a kezem, mire mosolyogva fogta meg és húzott magával. Első útja egy kajálás volt és a második, majd a harmadik is.

-Megint rosszul fogsz lenni.

-Nem fogom. Csak úgy ennék ilyen kajákat. És annyira jó, hogy nem lakok ezektől jól. Így bármennyit tudok enni. - lelkesedett.

Mosolyogva sóhajtottam, majd követtem egész nap, amerre csak szeretne menni. Szinte minden látványoságnál megállt és beszélt róla pár szót. Nagyon rég nem láttam ilyennek Jimint, a régi élet, ami egykor volt a szemében újra jelen volt és imádtam ezt látni. Azt a Jimint láttam, aki nem adta fel és újra meg újra hozzám szólt, még akkor is, amikor nem beszéltem vele. És még ezek után sem hagyott békén.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha Jimint meg lehetett volna igézni, hogy elfelejtsen minket. Valószínűleg a szülei élnének, nem szerzett volna lelki sérüléseket Jungkook miatt. Olyan.. Normális életet lenne.

Viszont nekem meg Jimin mentes. Annyi önzőség csak belefér, hogy nekem ez a helyzet megfelel. Mármint az, hogy Jimin velem van és nem másik személlyel. Túlságosan is szeretem ahhoz, hogy azt el tudjam viselni.

-Yoongi. - suttogta, miközben a fejét a vállamra hajtotta. - Sajnálom.

-Mit? - kérdeztem értetlenül.

Nem is csinált semmi rosszat, amiért bocsánatot kéne kérnie.

-Minden olyan dolgot, ami neked rosszul esett. Azt, hogy nem úgy bántam veled, ahogy te azt megérdemled. Hogy nem barátodként, hanem csak egy haverként viselkedtem veled. - hajtotta le a fejét. - Annyira jogosan akadtál ki aznap este.

-Hoseoknak eljárt a szája? - nevettem fel. Tudtam, hogy pletykás az a srác.

-Igen.. De ezeket én is éreztem. Te annyi mindent tettél értem. - nézett végre a szemembe. - Én meg cserébe elég rosszul viselkedtem veled néhány helyzetben. Szóval.. Sajnálom.

-Nincsen semmi gond. - fogtam két kezem közé az arcát. - Tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna, oké? Felejtsük ezeket el, kezdjünk tiszta lappal. Volt neked elég bajod, érthető volt néhány tetted.

-Meg sem érdemellek téged.

Mosolyogva rázta meg a fejem és megcsókoltam.

Ezek miatt én tényleg nem nehezteltem Jiminre de az, hogy ezeket belátta és bocsánatot kért miatta jól esik. De.. Nem tudnék rá haragudni. Túlságosan is szeretem ahhoz ezt a bolondot.

Jungkook

Egy vagy kettő.. Esetleg három csók, amit Jimintől kapnék nagy baj lenne? Valószínűleg igen.

Hiába emlékszek vissza a parkban lévő csókra vagy egy kalandos éjszakára, ha nem történtek meg. Hiába mind, ha csak én képzelem bele a dolgokat.

Bárcsak.. Bárcsak megtörtént volna az a csók. Egy olyan csók, amit ő is akart.

De ezeket hiába várom. Jimin olyan szerelemes az öcsémbe, mint én amilyen voltam Taehyungba. Esélytelen, hogy bármikor is együtt legyek vele.

A parkban is, Taehyungról beszélt és Yoongiról. Akkor képzeltem el, hogy lekapom. És milyen jó volt.

De nem, nem szabad és nem is fogom megtenni. Yoongi miatt sem és Taehyung miatt sem. Vissza akarom kapni Taehyungot, akár keresek egy új boszit, aki feltámasztja.