Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

39.rész

Annyira fáradt voltam, hogy akár egy teljes hetet át tudtam volna aludni. Újra járok suliba, a tanár megértette miért hiányoztam annyit, amennyit. Ezenkívül Luna elkezdte a tanításomat, szóval plusz órák suli után. Ki ne örülne ennek? Olyan nehezek, csoda, hogy bármit is megjegyzek belőle. A lány szerint nagyon jól tanulok és gyorsan fejlődök, az én véleményemet erről inkább ne kérdezzük. Lehet alábecsülöm magam. De, ha egyszer ilyen a tanár? Irtó kedves és még mindig egy démonvadászra emlékeztet. Namjoon is elkezdte az oktatásunkat Yoongival együtt. Legalább nem egyedül szenvedek ott. Az egész hetem be van táblázva,így meg sem tudtam beszélni Yoongival, hogy mi az isten van köztünk. Reggel suli, Luna, majd Namjoon órái. Meglepő, hogy még el tudok találni az ágyig és nem alszok el helyben. Pozitívum, mert az is van.. Hogy Hobival nagyon sok időt töltök, sokszor jön el és nézi a "kioktatásomat". Egyáltalán nem zavarja, hogy mi vagyok. Néha olyan, mintha még élvezné is, hogy szerencsétlenkedem.

Épp egy olyan napon vagyok túl, ahol minden egyszerre zúdult a nyakamba és csak fáradtan fekszek az ágyban. Várom mikor nyom el az álom de Yoongi olyan hangosan veszi a levegőt, hogy lehetetlen aludni mellette. Óvatosan oldalba bököm hátha befejezi de csak rosszabb lesz.

-Ezt nem hiszem el. - csapkodom a takarót. - Yoongi! - hiába bökdösöm, nem hagyja abba. - Muszáj ilyen hangosan lélegezni?

-Ne lélegezzek? - dörmögi, majd a párnát a fejére húzza.

-Ne, nem tudok aludni. - szusszantottam.

-Ja, ha már te sem alszol, akkor én se? - emeli fel a fejét.

-Pontosan. - fordultam felé.

Yoongi sóhajtva húzott magához közel és átölelve aludt tovább. Engem viszont valami nyugtalanított,amitől nem tudtam aludni.

-Még mindig hangos vagy. - dörmögtem a nyakába.

-Chim, mi a baj? - a megszólítás miatt mosolyognom kellett. Mostanában egyre gyakrabban hív így és nagyon szeretem.

-Semmi, csak nem akarok aludni. Holnap hétvége van úgyis.

-Van egy ötletem mit lehetne csinálni alvás helyett de elnézve, hogy a légvételem is hangos neked ezt passzoljuk. Szóval, mit szeretnél, mit csináljunk?

-Beszélgessünk. - most arra van szükségem.

-Komolyan azért keltettél fel hajnalban, hogy beszélgessünk? Nem ér rá reggelig? - mondta már újra félálomban.

-Végülis, de. - fordultam neki háttal.

Ha nem akar beszélgetni, nem fogom piszkálni. Nem életbevágóan fontos. Megleszek én reggelig is a gondolataimmal. Úgyis jó haverom a túlgondolás.

Annyit éreztem, hogy Yoongi mocorog, majd megéreztem a kezét a derekamon.

-Mondd, miről akarsz beszélni? - suttogta a hátamnak.

-Nem fontos. - húzódtam el tőle. Ha ennyire aludni akar akkor most azt tegye.

Hirtelen elvette a kezét rólam, majd éreztem, ahogy kiszáll az ágyból. Pár másodperc múlva velem szemben volt és úgy bújt vissza mellém.

-Mi a baj?

-Semmi. - kész voltam újra megfordulni de nem engedte.

-Képes vagyok ide-oda mászkálni az ágy körül. Látom rajtad, hogy nem ér rá reggelig, akkor az biztos fontos. Szóval, mi a baj?

Sóhajtva ültem fel az ágyba, ezzel lerántva Yoongiról a takarót. Hogy kezdjek bele?

-Csak egy kérdés mászkál a fejemben folyamatosan. - mondtam a mögöttem ülőnek, aki folyamatosan a nyakamat lepte el apró puszikkal.

-Mégpedig? - csúszott mellém, hogy a szemembe tudjon nézni.

Most vagy soha.

Ma már a sokadik sóhajtás hagyta  a számat.

-Mi van köztünk?

Lehet annyira egyértelmű a válasz, csak én nem tudom, mert Yoongi megfagyva nézett rám.

-Szerinted? - kérdezett vissza, mire én csak a fejemet ráztam. Ha tudnám, nem kérdezném meg, nem nyugtalanítana ez a kérdés. - Lefeküdtél velem, azóta nem telik el úgy nap, hogy ne adnál este, reggel egy csókot, ami nagyon aranyos. - mosolygott, kivillantva hegyes fogait. - Emellett itt alszol mellettem. Szerinted, ha valaki ránk néz, mit hisz?

-Hogy járunk. - nem értem mire akar rávezetni Yoongi.

-Választ kaptál a kérdésedre? - biccentette oldalra a fejét.

-Most.. Ú-úgy érted, hogy járunk?

-Szeretném. Ha nincs ellenedre. - vakarta tarkóját.

-Nem, nincs! - dőltem mellkasának és hagytam, hogy velem együtt elterüljön az ágyon.

-Te ezen agyaltál? - nevetett.

-Igen. Egész áldott nap. - fújtattam dühösen.

-Mostmár biztos vagy benne, hogy mi van köztünk?

-Igen. - mondtam, bár egy kicsit bizonytalannak hathatott, mert Yoongi maga alá fordítva nézett rám.

-Mondok valamit, amitől biztos leszel. - kérdőn néztem rá és vártam mivel áll elő.

Amikor kimondta köpni, nyelni nem tudtam. A szívem majdnem kiugrott a helyéről és abban a pillanatban olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Pedig csak egy apró szó volt az, ami nekem a világot jelentette.

-Szeretlek. - suttogta ajkamra, majd lassan érintette össze az enyémmel ajkait.