Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

41.rész

-Újra. Ne szomorkodj, sikerülni fog. - bíztatott Luna.

Ezen a héten már sokadszorra próbáltam ezt az átkozott, állítólag egyszerű hókuszpókot de semmi. Persze a bonyolultabbak azok mennek. Kezd elegem lenni ebből, ha tehetném simán átugornám ezt a részt de sajnos erre nincs semmilyen lehetőség. Luna egyszerre kedves oktató de, ha kifogy a türelemből félelmetes. És Namjoon olyankor néz rá a legszerethetőbben.

-Te ne nevess a hátam mögött! - néztem Yoongira szikrákat szóró szemmel, mert folyamat rajtam nevetett.

Néha úgy érzem, hogy megcsapkodom. Hiába az a rengeteg év, ami köztünk van sokszor én vagyok az érettebb.

-Pont ide értem Yoongi kivégzésére? - ült le a fűbe Hobi.

-Nagyon úgy néz ki. - forgattam a szemem nevetve. - Hol voltál?

Mintha Hobi egy kicsit lesokkolódott volna ezen az egyszerű kérdésen. Lassan kelt fel és még hátrált is pár lépést. Kicsit megijesztett a gyerek, ilyet sose csinált azelőtt.

-Mennyire tudja kezelni az erejét, ha ideges? Nem akarom, hogy a fejem véletlen lerepüljön. - fordult Yoongi felé.

-Nem! - pattant fel. - Ha olyat mondasz, ami felcseszi én nem akarok benne lenni. - tette fel a kezét védekezően.

Legjobb barátom a kijelentése elsápadt és minden bátrosága elszállt, hogy bevallja nekem merre is járt. Ennyire szőrnyű lennék?

-Min Yoongi és Jung Hoseok! Komolyan ennyire szörnyű lennék, hogy egy egyszerű kérdésre ne felelj? Igenis sokat javultam és még Jungkookot sem öltem meg, mikor ideges voltam. Pedig ő megérdemelte volna... - fújtattam dühösen.

-Nem, nem erről van szó. Nem te vagy a szörnyű, hanem az indulatod és az erőd. - próbált nyugtatni Hobi.

-Ezzel nem nyugtatod meg. - szólt közbe Yoongi.

-Ha lenyugodsz és hajlandó vagy meghallgatni anélkül, hogy ideges lennél elmondom. De! - tette fel a mutatóujját. - Yoongi is velünk jön.

Yoongi

-Végülis, ha téged ki akar nyírni, én is kéznél leszek. Kettő legyet üt egy csapásra. - mondtam de hiba volt. A következő pillanatban Jimin terített el a földön.

-Nem, csak téged foglak kinyírni. - mosolygott Jimin. - Szerencséd, hogy szeretlek te idióta.

Mosolyogva hajoltam fel hozzá, hogy megcsókoljam a szerelmem, aki szerint idióta vagyok, de.. Ő meg az én idiótám.

-És most meg akarlak hallgatni téged. Mit nem mersz elmondani? - nézett Hoseokra.

-Csak menjünk el innen valahova. - szusszantotta Hoseok.

Értetlenül keltünk fel a földről Jiminnel. Addig értem a dolgot, hogy Jiminnel akar beszélni de engem ez miért érint? Kíváncsi vagyok, hogy mivel áll elő. Jimin és Hoseok barátsága még kívülről nézve is már - már tökéletes. Vigyáznak egymásra, akár az életük árán is. Ezt láttam már Jiminen több alkalommal is. Mindent megosztanak egymással, gond nélkül. Most viszont Hoseok fél. Hallom a szívének gyors dobogását, ez elárulja őt. És tudom, Jimin is eléggé tisztában van ezzel. Remélem nem a világ legnagyobb problémáját akarja közölni velünk éppen.

Bár elnézve ezt az üres rétet, ahova cipelt minket nagy rá az esély, hogy komoly gond van. Vagy ki akar nyírni minket és itt egy árva lélek sem jár, aki szemtanú lehetne.

Gondterhelt sóhajjal ült le Hoseok és várta amíg mi is leülünk vele szembe. A fűszálakat tépkedve kezdte el a mesét.

-Chim, mondtad, hogy Jungkook már eléggé régóta nem jött erre..

-Igen. És ez így szép és jó.

-Szóval, mondtad, hogy már régen láttad ebben a városban. De... Az elmúlt időben hozzám eléggé gyakran jött. És most is vele voltam.

__________________

Rég volt rész... Itt is. De most, hogy vége a nyári gyakorlatnak és kezdődik az iskola talán.. (remélem) kicsivel több időm lesz és gyakrabban tudok majd részeket hozni. ❤️

Nem szeretek ennyi időt kihagyni egy-egy rész között. 😂