Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

70.rész

Jimin

Annyira rohantam, hogy átestem volna az ajtón, ha lenne. Furcsálva néztem a tátongó helyet de nem fordítottam rá nagy figyelmet. Meg kellett keresnem Yoongit.

-Hova sietsz ennyire? - kérdezte Taehyung a fotelben ülve.

-Menj a pokolba. - forgattam a szemem és felfelé kezdtem el rohanni.

Már kitaláltam, hogy miképp fogom kezdeni a mondatom de ez hiába volt. Yoonginak hűlt helyét találtam a szobában.

Le rohantam, majd fel és újra le.

-Jimin? Mit keresel? - támaszotta Luna az ajtót.

-Yoongit. - fordultam meg, picit összehúzva magam az égető pillantás miatt, amit az időközben megérkező Jungkooktól kaptam. Utál, remek.

-Iskolába ment. Nem akart itthon maradni.

Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam az iskola felé. Még épp időben botlottam bele legjobb barátomba, aki a földön ülve átkozott engem, amiért fellöktem.

-Bocsánat. - segítettem fel a földről. - Én csak Yoongit keresem. - sóhajtottam.

-Már rég elment haza.

-Tessék? - emeltem fel egy kissé a hangom.

És ilyenkor mit csináljak. Otthon sincs és suliba sem bukkantam a nyomára. Ha kell én végig sétálom az egész várost vagy akár az országot is de muszáj beszélnem vele. Ahogy az idő múlik, úgy érzem magam egyszer szarabb embernek.

Yoongi

Unottan sétáltam a már rég besötétedett utcákon. Az eső is elkezdett csöpörögi és ezzel együtt az idő is lehűlt. Ez valahogy nem az én napom, még kabát sem volt rajtam.

Egy padon ültem, valamilyen parkban és hagytam, hogy az eső rajtam végezze. Még jól is esett. Úgy ültem azon a padon, mintha a víz le tudná mosni minden gondomat. De ahogy ezt képzelem, egy kicsit segít,hogy ne a külvilággal foglalkozzak.

Egy idő után úgy döntöttem, hogy haza kéne mennem. Namjoon már üzent egy csomószor, hogy merre járok. Vagy legalább jelezzek neki, hogy élek még.

Sóhajtva estem be a már helyén álló ajtón és a nappaliba vetettem az irányt, majd ledobtam magam az egyik kanapéra.

-Végre itthon vagy. Tudod mennyire aggódtam? - hallottam meg Jungkook hangját, mire furcsán néztem rá. Ezt az ő szájából még sose hallottam. - Minden rendben? - ült le mellém.

-Ühüm. - hümmögtem az arcom pedig egy párnába nyomtam.

-Biztos? - megint csak hümmögtem, nagyon nem is figyeltem rá, hogy mit mond. - Milyen volt a suli? - kérdezte, amire szintén csak pár hümmögés volt a válaszom.

-Figyelsz te a bátyádra? - kérdezte hirtelen Namjoon.

-Ja. - sóhajtottam.

-Volt itt Jimin. Téged keresett. - veregette meg a vállam Namjoon.

-Aha.. Várj! - ültem fel pár másodperc alatt. - Mi? Mikor? És én hol voltam? Miért nem szóltatok?

-Még délután valamikor, akartam szólni de nem vetted fel és nem is írtál vissza. - tette karba a kezét Namjoon. - Valahol téged keress.

Gyorsan felpattantam és kirohantam az ajtón, majd vissza kellett kullognom egy rohadt kabátért, mert Luna kiabált velem. Vele nem szívesen ellenkezek.

Jimin

Délután óta a városban futkozok, már rég sötét volt és az eső is egyre jobban szakadt és rohadtul hideg volt.

Kezdtem feladni, hogy itt valaha meg is találom, lehet már rég otthon van.

-Jobb lesz, ha vissza megyek. - motyogta és elkezdtem haza felé sétálni.

Hirtelen egy alak száguldott hirtelen nekem, ezzel együtt a földre is terítve engem.

-Yoongi? - néztem a felettem lévő emberre. - Végre megtaláltalak. - ültem fel a vizes betonon.

-Már bocs, de én jöttem beléd, szóval én találtalak meg. - tette karba a kezét, amire felnevettem.

-Szeretnék veled beszélni. - néztem vörös szemeibe.

-Igazad volt. - mondott ennyit, mire rá kaptam a tekintetem. - Amikor azt mondtad, hogy lehet olyan vagy, mint akkor.. Lehet igazad volt. Csak tudod én meg akartalak védeni, mert szerettelek. - a múlt idő nem kicsit ijesztett most meg. - Sokszor volt összekapásunk emiatt. De, attól még, hogy én védeni akartalak, nem voltál te attól gyenge. Lehet.. Lehet igazad volt, amikor emiatt kiabáltál velem. Ki tudja.. Akkor is igazad lehetett, amikor azt montad, hogy olyan vagy igazából, mint egy gyilkos. És lehet abban is igazad van, hogy ebben az esetben szakítanunk kéne.