Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

21.rész

Három napja, hogy Jimin meg sem moccant. Namjoon szerint ez teljesen normális de szerintem nagyon nem. Mi lesz, ha nem fog felébredni?

A szülei kevesebb, mint két nap múlva jönnek. Ha észreveszik, hogy a fiúk fura mód a vért kívánja kérdőre fognak vonni. Ez a kisebb probléma, mi lesz, ha fel sem ébred? Akkor lesz igazán meglepetés.

Mit mondjak majd nekik? Hogy az ideges vérszomjas vámpír bátyám a nyakát törte, mert lezáruk a pincébe ugyanis megerőszakolta?

De még Jungkook sem jött haza. Tudom, hogy tervez valamit de lövésem sincs, hogy pontosan mi pattant ki a fejéből, mint tökéletes bosszú. Annak örülnék a legjobban, ha tévednék, már tett eleget arról, hogy utáljam.

-Nem ébred fel? - jött be Namjoon a szobába.

-Úgy néz ki, mint, aki ébren van? - kérdeztem cinikusan, mire Nam a szemét forgatta.

Hirtelen Namjoon lefehéredett és a mögöttem lévő ágyat szugerálta. Megfordulva láttam, hogy Jimin ébren van. A szemét dörzsölgette, mintha egy kiadós alvás után kelt volna, nem pedig a halálból sétált vissza az elők közé.

Oda sietve hozzá vettem két keze közé arcát és jobbra-balra forgattam valami seb után kutatva. Magam sem értem miért.

Jimin

Hirtelen keltem fel és ültem fel az ágyon. Nem értettem miért vagyok Yoongi ágyában de ez akkor nem érdekelt. Kipihentnek éreztem magam, ami nagyon jól esett, mert a Jungkookkal történt dolog után nem igen tudtam álomra hajtani fejemet, ha meg sikerült sírva keltem fel az éjszaka közepén.

A nyakamat akartam megmaszírozni, ugyanis nagyon fájt de nem volt rá elég időm. Hirtelen Yoongi vette két keze közé az arcomat és ide - oda forgatta, mintha valami sérülést keresne. Gondoltam rá, hogy délután lehet behúzott nekem alvás közben de azt szeritnem éreztem volna.

-Yoongi, mi a baj? - kérdeztem mikor nem akarta befejezni az eléggé alaposra sikeredett arcvizsgálatot.

-Jól vagy? Nem érzed magad furán? - kérdezte eléggé komolyan. A nézésével együtt a nyugtalanság is szinte a lelkemig hatolt. A gerincem vonalán a hideg járkál fel s alá.

-E-egy kicsit éhes vagyok de reggel óta nem ettem, szóval ez érthető. - vontam meg a vállam. Tényleg nem éreztem magam furán. Éhes voltam és kipihent.

A gyomrom korogni kezdett, ahogy arra gondoltam, hogy haza érek és ájulásig eszek. Nem tudtam mire ez az egyre növekvő éhség érzet de úgy éreztem, ha most azonnal nem kapok valami kaját meg fogok halni. Úgy csinaltam,mint, aki egész életében nem evett volna. Gondolatban már olyan kajákat is megettem, amiket nem is szerettem. Jelen pillanatban még a cukorborsót is megenném, pedig attól égnek áll a szőr a hátamon.

-Gyere, megyünk enni. - fogta meg a kezem Yoongi és vezetett.

Nem néztem hova megyünk, nem is érdekelt. Az járt a fejemben, hogy milyen kaját fogok kapni vagy, hogy vámpíroknál véren kívül más is van?
A vér gondolatára a hasam akkorát kordult, mintha csak az első világháború hangjait játszotta volna vissza.

Hangos, elviselhetetlen nyikordulással nyitott ki egy rácsos ajtót Yoongi és se szó, se beszéd úgy lökött be rajta, ahogy voltam. Egy eléggé ijesztő vigyor kíséretében lépett be mellém és zárta be a rozsdásodásnak induló ajtót. Namjoon a kicsi rácsokon keresztül egy tasak vért dobott be.

Értetlenül néztem körbe, a szívem versenyautókat megszégyenítő gyorsasággal vert, a hátamon a borzongás futott végig vegyítve egy kis félelemmel.

Yoongi egy kedvesebb vigyort felvéve ült a földre és fejével jelezte, hogy kövessen példáját. Eléggé féltem, úgyhogy megtettem és rá meredtem. Ha ki akarja szívni a vérem, hát rajta! Én megengedem..

-Idd meg. - tolta felém a tasakot, amiben a vér löttyött. Fura mód egy nagyon kicsit éreztem a szagát, ami inkább kellemes volt.

-Biztos, hogy nem! Elment az eszed? - ráztam a fejem hevesen, így nyomatékosítva a mondandóm.

-Kénytelen leszel. Nem engedem, hogy meghalj.. Megint. - jött közelebb hozzám aggódó fejjel.

-Megint? Milyen megint? Mi történt? Mit tettetek? Jungkook volt? Mi a baj! Mondd már! - bombáztam a hirtelen jött kérdésekkel, amik rövid idő alatt fogalmazódtak meg bennem.

-Kérlek, nyugodj meg. - könnyű mondani! - Igen, Jungkook volt. Kiszabadult a helyéről. - mutatott a mellettem lévő szobára, amiket rácsok választottak el egymástól. - Kiszabadult és megitatta a véred veled l, majd megölt. Ez azt jelenti, hogy vámpír leszel,ha megiszod a vért vagy meghalsz. Sajnos nincs állati vér itthon, ezért az átváltozás is fájdalmasabb lesz. - közelte velem Yoongi.

Sokkolva hallgattam meg meséjét. Magam elé meredve néztem a szürke padlót és gondolkodtam. Vagy leszek olyan, aki egy örökké valóságig a vérre lesz utalva vagy meghalok.

Akkor inkább a halál! Nem tudom magam elképzelni, hogy vért igyak. Bármennyire is hagzik kecsegtetően és remeg bele a gyomrom akkor sem! Nem és nem! Itt eldöntöttem: nem iszom meg.