Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

43.rész

-Szóval - kezdte Hoseok nyugodtan. - Jungkook nagyon sokat járt mostanában hozzám. Nem tudom miért, egyszerűen csak jött és maradt nálam. Rengeteget beszéltünk, elmesélte milyen volt a gyermekkora, milyen volt Yoongira vigyáznia. Úgy mesélt rólatok, mintha csak az apátok lenne. - ez meglepett. Jungkook valóban úgy viselkedett, mint az apánk, hiszen nem sokáig volt egy apa felé az életünkbe. Azt viszont nem néztem volna ki belőle, hogy erről valakinek, valaha beszélni is fog. Kellemes csalódás is lehet ez az ember? - E-egy teljesen más oldaláról ismertem meg. Sőt, nem is ismertem annyira a másik oldalát de azt nem is akarom. Először tökre tiltakoztam, hogy ő bizony nem jöhet be a házba, mert tette azt, amit. Bántotta a legjobb barátomat. - és őt is, de ezt valahogy elfelejtette megemlíteni Hoseok. - Ezt el is fogadta, az ablakom előtt beszéltem vele, aztán megbíztam már annyira benne, hogy beengedjem. Először féltem tőle de mindig lemaradt tőlem. Két lépésnél még véletlenül sem jött közelebb hozzám, amikor ezt szóvá tettem zavarba is jött. - mosolygott Hoseok, azzal a szokásos, gyönyörű mosolyával. - És nem, nem estem szerelembe, csak..csak nem tudom. - nézett Jiminre.

Jimin nem válaszolt, üres tekintettel bámult a semmibe. Eltelt egy, kettő, három, makd rengeteg perc de ő csak nézte a semmit. Kezdtem kicsit unni, hogy ezt nem beszélik meg, mert szeritnem ezt meg kéne.

-Jimin, itt vagy? - kérdeztem tőle.

Semmi válasz.

-Jimin. - böktem oldalba.

Csönd.

-Jimin, mondj már valamit! - szólalt fel Hoseok.

-Mit mondjak? - emelte ránk üressé vált tekintetét.  - Mondjam azt, hogy örülök ennek? Nem érdekel, hogy neked mennyire a jó oldalát mutatta meg Hobi. Bántotta a szüleim, téged is... Akármennyire nem viselt meg, bántott téged is, engem is. Nem fogok hazudni neked, nem örülök neki. Gyűlölöm annak a gondolatát, hogy veled volt. És, hogy miért? Féltelek. - vonta meg a vállát. - Hobi te a családom vagy. Kurva régóta ismerjük egymást. Szinte a testvérem vagy, nem bírnám ki, ha téged is el kéne veszítenem. Rajtad és Yoongin kívül nincs senkim. Bocsánat, hogy aggódnom miattad.

Hobi hirtelen állt fel mellőlem és Jimin mellé sétált, majd átkarolta a vállát. Jimin Hoseok vállára hajtotta a fejét. Tényleg úgy festettek, mint a tesók. Régen mi is ilyenek voltunk Namjoonnal és Jungkookkal, csak aztán jött ez a vámpíros dolog és eltávoldotunk egymástól. Namjoon magába fordult, miután Luna meghalt, Jungkookból vérengző vadállat lett én pedig egyedül maradtam.

-Nem lesz semmi bajom. Mondanám, hogy Jungkook nem olyan de... Te is tudod. Mégis valamiért megbízok benne és teljesen magamtól. Semmi igézés vagy micsoda nem volt. Csak mellettem volt, néha ott aludt. Mondta szeretne veled beszélni, mert vannak dolgok, amiket megbánt. Nem tudom mik, nem mondta el.

-Én viszont nem vagyok hajlandó vele társalogni. Semmi pénzért nem akarom meghallgatni azt a személyt. Valahogy nekem nincs gyomrom hozzá. Engem.. Csak az érdekel, hogy mit akar tőled. - szűkítette össze a szemét Jimin.

-Ha hajlandó vagy meghallgatni, megtudod. - szólt Jungkook hangja mögülünk.

Mind a hárman egyszerre pattantunk fel a helyünkről.

-Mondjad. - tette karba kezeit Jimin.

-Négyszemközt. - lépett közelebb Jungkook.

-Van rá okom, hogy miért ne akarjak veled kettesbe lenni. - fujtatott Jimin.

-Kérlek. Légyszíves hallgass meg.

Meglepő. Meglepő ezt Jungkook szájából hallani. Kérlek, légyszíves.. Olyan idegen az ő szájából ez.

Jimin enyhültebb arccal sétált el az fás rész felé Jungkookkal. Tudtam, hogy vajból van a barátom szíve.

-Most vagy Jimin öli meg Jungkookot, vagy fordítva. - mondtam utánuk bámulva.

-Nem fogják! Vagyis remélem. - kuncogott Hoseok.