Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

80.rész

Az elmúlt három hónap nagyon nehéz volt. Csomó gyakorlást igényelt, hogy majd Yoongit valaha is élve lássam. Azóta nem is beszéltem vele, egy napot sem akarok elszalasztani. Mindent ki kell használni.

De közben a félelem is elfogott. Luna is egyre kerekedőbb pocakkal jelent meg, hiába akartam lebeszélni arról, hogy ne segítsen, hisz akkor egy baba élete is odaveszhet. Makacs egy lány, nem akar hallgatni rám.

Az éjszakáim sem teltek fényesen, egy csomó alkalommal riadtam fel hajnalok hajnalán és akkor aznap éjjel már nem aludtam. Kialvatlan voltam, nagyon. És ez biztos, hogy meglátszott rajtam, mert nem egyszer figyelmeztettek, aludni kéne.

-Jimin. - riadtam fel Luna hangjára. Körül néztem és a kertben ültem. - Menj fel, aludj.

-Nem. Jól vagyok, inkább gyakoroljunk.

-Aludni kéne neked. Holnap lesz itt a hold, ki kell pihenned magad.

Már megint készen álltam egy veszekedésre, amikor Jungkook húzott fel a földről és cipelt be a szobámba. Arra nem volt erőm, hogy ellenkezek.

-Gyűlöllek. És Taehyungot is. - dünnyögtem.

-Igen, tudom. De szerinted én mit érzek? Nekem is hiányzik Yoongi és várom, hogy vissza tudjátok hozni.

Amikor Jungkook és Taehyung két hónap után visszajöttek egy megállapodást kötöttem velük. Miután Yoongi újra élni fog az összes erőmet oda fogom adni Taehyungnak. Mindet, ami boszorkánnyá tesz. És ez csak a hármunk titka. Luna teljesen kifordulna magából, ha ezt meghallaná.

-Hogy vagy képes még szeretni ezek után? - helyezkedtem el az ágyamban.

-Te hogy voltál képes nekem adni egy újabb esélyt? Bántottalak egy csomószor, mégis sokat segítettél nekem. Akár meg is ölhettél volna de nem tetted.

-Túl jó ember vagyok. Még az olyanokhoz is, mint te. - horkantottam fel.

Jungkook mosolyogva rázta meg a fejét és rám nézett.

-A szerelmedben mindig a jót fogod látni. Ő nem az a Taehyung, akit megismertem de minden erőmmel azon vagyok, hogy a régi énjét vissza tudjam hozni.

-Tudod.. Hozzád illik. Mind a ketten elmebajosok vagytok. - fordultam meg a másik felemre azzal a szándékkal, hogy aludjak, amikor azt éreztem, hogy Jungkook mellém fekszik.

-Ha nem mész el, kiruglak az ágyból.

-Nem megyek. Neked aludnod kell de képtelen vagy egyedül. Szerinted a szomszéd szobában nem hallom, hogy midig felriadsz?

Mérgesen húzódtam tőle messzebb. Ha már itt marad, legyen távol tőlem, amennyire csak tud.

-Nem kell ez a kedvesség. Tőled gyanús. - fordultam felé.

-Bármennyire is utálsz. Valld be, jó érzés, hogy valaki itt van melletted. Úgy látszik, én lettem ez a személy. Nincs itt semmi hátsószándék.

Inkább fejezzenek le, minthogy neki ezt beismerjem de tényleg nem volt annyira rossz, hogy ott volt mellettem.

Végre valamennyit tudtam aludni, úgy, hogy nem riadtam fel a legszőrnyűbb rémálmomból. Amikor felkeltem mozogni nem tudtam, mert valaki rám nehezedett. A karkötőt a kézen azonnal felismertem és egy sóhajtás után lerúgtam magamról.

-Az rendben van, hogy nem akarsz egyedül hagyni de azért álmomban nem fogok megszökni. - duzzogtam legjobb barátomnak.

-Bocsánat. De elég lett volna l, hogy szólsz. Nem kellett volna lerúgni az ágyról. - forgatta a szemét Hobi. - Jobban vagy? - bólogattam. Valóban jobban éreztem magam egy kicsivel.

-Jungkook hova tűnt?

-Elment, mikor feljöttem ide. Miért?

-Csak úgy. - vontam vállat.

-Amúgy.. Mit kerestél egy ágyban vele?

Szúrós szemekkel néztem rá, ami miatt a mosoly egy pillanat alatt hervadt le az arcáról.

Feltűnt, hogy már majdnem teljesen sötét van. Kinéztem az ablakon és a nap már javában lemenőben volt.

Egy pillanat alatt termettem Luna előtt, aki mosolyogva nézett rám.

-Már csak pár óra kell.