Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

56.rész

Jungkook

Alapból szarul éreztem magam. És az még rá tett egy lapáttal, hogy egy olyan helyre vitt, ahol minden a szüleire emlékezteti. A legkevesebb dolog az volt, hogy megölelem. Nem tudta mit tenni akkor. Még azt is bevállaltam, hogy valamilyen nyálas filmet megnézek vele. Csak ne legyen ennyire rossz a kedve.

Nem volt elég ez az én életemet irányító sorsnak, még a film előtt közölte velem, ezt látta Yoongival és nagyon jó folm, már amire emlékszik.

Azt meg elviselem, hogy járnak de tényleg. Legalább távol tudom magam tartani Jimintől - mintha nem tettem volna elég dolgot ennek érdekében - de azt nem akarom tudni, hogy mikor, melyik filmre feküdtek egymás alá. Bőven elég akkor tudatában lenni a dolgoknak, amikor éppen tör - zúz az egész lakásban.

Ennyire jó nem lehet.

Teljesen elvette az eszemet Jimin. Még egy ilyen filmet is megnézek veke, pedig mindjárt bealszok rajta.

Arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmas adag kukorica van az arcomba, mögül pedig egy mosolygós Jimin figyel.

Sóhajtva vettem belőle pár darabot, úgyse adja fel, amíg nem eszek ebből. Amúgy is.. Kaja... Hamarosan kéne valami normális étel. Mondjuk vér. Éhen halok.

-Jimin. - suttogtam, mire lepisszegett. - Jimin, most komolyan. - löktem vallon. - Éhes vagyok.

-Egyél. - nyoma felém a popcornt.

-Nagyon jól tudod, hogy ez nem segít. - suttogtam kicsit ingerültebben.

-Ne kiabálj velem! - nézett rám szúrós szemekkel. - Az emberek nem isznak vért, drága.

Erre a megszólításra muszáj voltam mosolyogni, még akkor is, ha csöpögött az iróniától.

-Jimin.

-Hamarosan vége a filmnek. Várd már ki. - harapdálta a szája szélét.

Ezt látva egy pillanatra el is felejtettem az éhséget. Sajnos eszembe jutott, mikor megcsókoltam és egy csomó olyan dolgot tettem vele, amit nem is akart. És ettől még szörnyűbb vámpír leszek, ha azt mondom : újra megtenném.

Yoongi

Kicsit ideges vagyok Jiminre. Elment ketten Jungkookkal, ki tudja hova és ki tudja mit csinálnak. Elég rendesen féltem őt, mert Jungkook egy időzített bomba. Soha nem lehet tudni, hogy mikor mit csinál és miért.

Lehet, hogy egy kis féltékenység is van benne. Mióta járunk Jiminnel egy normális randi szerűségünk sem volt, ami a helyzetünket elnézve, megértem. De akkor Jungkookkal miért tud csak így elmenni.

-Min agyalsz öcsi. - ült mellém Luna.

-Semmin, hugi. - mosolyogtam. Luna már testvérem, ennyi év után.

-Majd vissza fognak jönni. Nyugodj meg, kérlek. - veregette meg a vállam.

-Ennyire látszik, hogy mi a bajom? - húztam el a számat.

Itt mindenki túl jól ismer, ez nem fair dolog. Még magamba sem tudom fojtani a bánatomat.

-Amióta elmentek ilyen fejet vágsz. Ne aggódj már ennyire érte, meg tudja védeni magát. Még te mesélted, hogy simán neki is tud menni Jungkooknak.

-Egy, persze, higy aggódom érte, hisz szeretem. Kettő, nem lenne valami jó dolog, ha a város közepén lenne valami vámpír és félig vámpír, félig boszorkány harc.

-Tiszta Namjoon vagy. Ugyanúgy aggódsz mindenen. Mit gondolsz? Mit csinálnak? Néznek valami romantikus filmet és egymásba szeretnek a nap végére? - nevetett. - Jimin is szeret téged, nem fog a bátyád karjai közé ugrani, főleg nem azok után, amit tett.

Bár Luna a  fele monológját viccnek szánta, én elképzeltem, hogy egy sötétített moziban, egy romantikus film közepette esnek egymásba és mire haza érnek már kéz a kézben járnak és járnak.

Ilyenkor csapnám magam fejbe olyan erősen, hogy mindent elfelejtenék. Akkor meg pláne, ha tényleg járni kezdenek. Ott halnék meg.