Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

78.rész

Amikor közöltem legjobb barátommal a terveimet nem kicsi pofont kevert le nekem és szidott le, hogy mégis mit képzelek magamról, hogy gondolkodás nélkül a halálba szeretném küldeni magam.

-Ha ezt közölnéd Yoongival, ő is ugyanolyan dühös lenne rád, mint én.

Először elsírta magam, amikor közöltem vele, hogy meghalt Yoongi. Utána pofozott fel, miután felvázoltam neki a tervemet.

-Ha a helyemben lennél nem tennél így? Nem akarnád semmilyen módon visszahozni őt?

-De igen. De akkor is hülyeség. Ha nekem nem hiszel kérdezd meg őt.

-Azt nem tehetem. Nem örülne neki, ha ezt hallaná. - igaza volt Hobinak, ugyanolyan mérges lenne ő is.. De igazság szerint teszek rá.

-Park Jimin! - hallottam meg Luna ideges kiabálásat, ami miatt Hobira kaptam a tekintetem.

-Te szóltál neki? Miért? És.. Mikor?

-Miattad szóltam neki, mert a nem létező eszed is elment.

Kinézem a lányból, hogy az ajtót úgy rúgta be. Olyan erővel nyílt ki az az ajtó, hogy azt hittem leszakad a helyéről. A tette után sajnálkozva nézett a mérges barátomra.

-Mondtam, hogy ne tedd ezt. Meg amúgy is.. Milyen dolog az, hogy Taehyungtól kérsz segítséget? Meg, hogy nem érdekel, hogy élsz vagy halsz. Hülye vagy te? Erre ne válaszolj.

Pislogva figyeltem a idegrohamát, amit valószínűleg én okoztam neki. Kicsit bánom, hogy ennyi bajt okozok nekik. Ezért is lenne jó, ha közben meghalnék. Én csak jó dolgot látok abban, amire készülök.

-Legalább beszélj előtte vele.

-De nem lehet. Azt mondaná, hogy ne tegyem meg. Úgy, mint ti. Rá sem fogok hallgatni, mert nekem ér annyit Yoomgi, hogy az életemért fizessek. - keltem fel az ágyról.

-Igen, utána meg Yoongi tenne meg minden azért, hogy te élj. Össze - vissza halnátok meg.

-Nem érdekel! Ha te nem segítesz, akkor majd megyek Taehyunghoz. Neki csak az a célja, hogy halott legyek. Leszarja, hogy Yoongi halott vagy sem. Ne akarj az utamba állni Luna. - éreztem, ahogy az idegesség kihozza belőlem a legrosszabb felemet, azt meg nem szerettem volna. Nem szerettem volna bántani őt.

-Beszélj vele! - keményítette meg a hangját, ami miatt készen voltam átmenni a túlvilágra, hogy beszéljek Yoongival. Komolyan mondom félelmetes néha ez a lány.

Amikor legelső alkalommal csináltam ezt nem sikerült. Most már sokadjára tettem volna ilyet de nem akar sikerülni. Túlságosan is félek ettől a találkozástól.

Luna mellém ült és bátorítóan simogatta meg a hátam és próbált megnyugtatni. Újra megpróbáltam. A fehér, vakító fény megjelent és rövid időn belül az ismerős és hűvös helyen kószáltam.

Kellett néhány pillanat, amíg el merek indulni Yoongi felé. Szerencsére nem vett engem észre, így volt időm felkészülni a találkozásunkra.

-Jimin. Annyira jó, hogy te vagy az. - sietett felém, mikor látta, hogy közeledem.

-Én is örülök neked. - már megölelni sem próbáltam. Nem akartam csalódni abban, hogy nem fog sikerülni.

-Jól sejtem, hogy van valami probléma? - ült le a földre.

Szomorúan elmosolyodba követtem a példáját. Mindig átlátott rajtam.

-Tudod, hogy miért vagy itt? - kérdeztem tőle.

-Igen. Kicsit meghaltam, az a karó nem volt kellemes.

-Én pedig azért vagyok itt, hogy közöljek veled valamit. - vakartam a tarkómat.

-Nem vihetsz innen ki.

Hirtelen kaptam rá a tekintetem. Ijesztő, hogy ezt ennyiből meg tudja mondani.

-Abba te bele halnál. Ezt nem kérhetem tőled, Chim.

-Nem is kell kérned tőlem. Akármennyire is ellenkezel.. Meg fogom tenni, mert meg akarom. Szeretlek és nem foglak így elveszíteni téged.

-Jim..

-Nem. - vágtam a szavába. - Kérlek. Ne ez legyen a téma. Beszéljünk úgy, mintha nem történt volna semmi.

Valószínűleg már megint napok teltek el azóta, hogy itt vagyok de nem akartam vissza menni abba a világba, ahol Yoongi már nincs. Jó itt lenni. Talán még anyát és apát is meg tudom találni és beszélni velük egy kicsit.