Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

16.rész

Az elmúlt két hétben annyi időt töltöttem Jiminnel és Hoseokkal, hogy majdnem elhittem, hogy én is ember vagyok. Egyik helyről cipeltek a másikra. Egy csomószor szóltak le, hogy vegyem már le a pulcsimat és a napszemüveget. És a legrosszabb, hogy ezeket vadidegenektől kaptam.

De egy panaszom sem lehet. Jimin mellettem volt és biztonságban. Namjoon valami boszorkány után kutatott, Jungkook felhagyott azzal, hogy karókat állítson belém, mert nem csapolom le Jimint. Őt valami egészen más érdekli. Ha tudnám mire készül.

Nagyon ideges vagyok, mert ma Jimin nálunk alszik. A szülei elutaztak valamilyen üzleti útra és ő nem akart egyedül maradni. Mivel nekem dolgom van otthon kénytelen voltam hozzánk cipelni.

Holnap elutazok Namjoonnal de Jimint nem vihetem magammal, ha életben akarom tartani.
Egyedül kell hagynom Jungkookkal. Megölni nem fogja, az biztos. Valami más terve van vele.. Ha tudnám mi.

-Biztos megleszel? Nagyon nem akarlak egyedül hagyni. - bújtam mellé az ágyba.

Három hete ismerem Jimint de nem volt még olyan alkalom, hogy ne aludjak vele. Hiányozna.

-Yoongi.. Tegnap is tudtam vele normálisan beszélni. - bújt ölelésembe.

Jimin

Nem mondom azt, hogy nem rémültem halálra, amikor arra keltem, hogy Jungkook bámul.

Fogalmam sincs, hogy a halálomat tervezte vagy szimplán egy beteg, aki alvó embereket kukkol.

-Jó reggelt. - és már a szobában sem volt. Ez valami családi szokás, hogy reggelente nem köszönnek?

A konyhába engedtem magamnak vizet, amikor egy kezet éreztem a vállamon.

-Szia. - suttogta a fülembe.

Minden áron halálra akar rémíteni? Ezt az én szívem nem bírja.

Jungkook lágyan végigsimított a karomon. Nem tudom mi ez a hirtelen túlzott kedvesség..de abba hagyhatná.

-Mi a baj? - kérdezte miután jó messzire húzódtam tőle.

-Ne simogass.. - kerültem ki azzal a szándékkal, hogy felmegyek, összepakolok és húzok haza. Valahogy nem volt jó előérzetem.

-Miért? - termett egy pillanat alatt előttem. - Nem akarsz játszani egy kicsit? - jött egyre közelebb.

Oké, miért érzem úgy, hogy a játszáson teljesen mást ért? Nem pont vele terveztem az első alkalmat. Nagylelkű vagy tényleg.. De passzolom. Hevesen rázta a fejem tiltakozás képp.

-Ez szívás, mert én igen. - vette ki a kezemből a poharat.

Erőszakosan a csuklómra fogott majd magához rántva tapadt a számra. Szerencsére előtte már felfogtam, hogy mit akar tenni ezért szorosan összezártam a számat.

Próbáltam ellökni magamtól de ő erősebb volt. Nem tudom mit gondoltam, hisz ő egy vámpír. Hatvanszor, ha nem hatszázszor erősebb, mint én.

Megelégelve, hogy nem adok bejutást nyelvének szorított a nyakamra, ami miatt ösztönösen levegő után kaptam. Ezt kihasználva tuszakolta erőszakosan nyelvét a számba.

Könnyeim kezdek kijönni mikor keze olyan helyekre tévedt, amiket nem éppen díjazok. Na meg a levegőm is szűkös volt. Nem volt könnyű lélegezni úgy, hogy a nyakamra tapadt a keze, a nyelve meg a számban.

Szívem olyan hangosan vert, hogy még én is hallottam, nem kellett ide szuper hallás.

Végre leszállva számról meredt rám. Amilyen gyorsan csak tudtam levegő után kaptam.

-Kár lett volna ezt kihagyni. Túl jó szád van ahhoz. - simított végig számon.

Keze már megint olyan utakat járt, amit én nem akartam. Próbáltam a legtávolabb menni tőle még így is, hogy nyakamat szorongatta.

-Vajon mit tud még ez a száj? - kérdezte végig nyalva alsó ajkain.