Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

5.rész

Felkapva az értetlen Jimint vittük a házához miután kiszedtük belőle hol is lakik.

Namjoon megigézte, hogy elfelejtse mi is történt és megitatta a vérével. Az ő vére sokkal hatásosabb volt, mint az enyém. Jimin gyorsan fel fog épülni.

Otthagytuk a küszöb előtt a megigézett embert és vártuk mikor megy be lefeküdni, ahogy azt Namjoon mondta neki. Sajnos nem tudtam én magam bevinni. Nem hívott be magához.

Jimin

A szobámba keltem fel. Tisztán emlékeztem rá, hogy Yoongival sétáltam haza és most a szobámba fekszek.

A térdeim nagyon fájtak. De semmi seb nem volt rajta, csak pirosak voltak. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett.

Gyorsan túltettem ezen magam, biztos csak egy zavaros nap volt. Körbe jártam az egész házat, mire kitaláltam mit tudnék kezdeni magammal. Felmentem a szobába, bekalcsoltam a gépet és játszottam. Nem sokszor fordul elő, de ilyenkor jó ez a kis kikapcsolódás.

Már bőven egy órája játszhattam amikor olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne. Ösztönösen hátra kaptam a fejem, nyilván nem volt ott senki. Akkor lepődtem volna meg igazán. Ez a rettenetes érzés nem akart elmúlni. Felkeltem a gép elől és levonszoltam magam a konyhába, hogy igyak egy pohár hideg vizet. Lehet túl sokat játszottam és kezdek képzelődni vagy valamilyen sorozatgyilkos lapult a házba. Idővel kiderül.

Paranoiám miatt muszáj volt kimennem a ház elé és szétnézni.Ha egy gyilkos lapul valahol legalább nevetve végez majd velem, hogy képes voltam a biztonságot adó házból kijönni.

Harmadik alkalommal jártam körbe a házat amikor valami elsuhant mögöttem. Legalábbis azt éreztem. Hátrafordulva csak a sötétség fogadott. Nem tudom, hogy anyának vagy apának volt az ötlete, az, hogy egy kis erdő mellé kell költöznünk de pocsék ötlet volt.

A sötét minierdőbe bámulva valami vörösen izzodt. Olyan volt mint egy szempár. Nem mondom azt, hogy nem rohantam be a házba. Alaposan bezártam az ajtót és mégegyszer utoljára kinéztem az ablakon, hogy biztos nem követ senki vagy semmi.

Felrohamtam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat. Most vettem észre, hogy nem a saját pólómban vagyok.

Mostmár teljesen össze voltam zavarodva, biztos voltam benne, hogy történt valami ma délután. Nem emlékszem, hogy hogyan kerültem haza, nagyon fájt a térdem és most ez.

Holnap meg kell kérdeznem Yoongitól, hogy mi történt.

Zuhanyzás közbe valamiért nagy fájdalom hasított a hátamba. Kilépve megnéztem a tükörbe. Sebek voltak. Nem nagyok, sőt egészen picik voltak de rettenetes fájt.

Egyre biztosabb voltam benne, hogy valami nem stimmel Yoongival. Holnap tényleg muszáj lesz beszélnem vele.

Az ágyba forgolódva próbáltam magamat álomba tuszkolni, de csak a ma délutánra tudtam gondolni.

Az az érzés már megint rámtört. Mintha valaki figyelne, már megint. Kintről mintha ág reccsent volna.

-Hahó. - kiabáltam ki a nyitott ablakon. - Van ott valaki?

Semmi válasz nem érkezett. Zakatoló szívvel csukta be az ablakomat.

-Fiam, te mit csinálsz? - jött apa hangja. Összerezzenve fordultam felé.
Észre sem vettem, hogy haza jöttek.
Egy semmi elmormolása után köszöntem anyának, utána megpróbáltam magamat eltenni holnapra.