Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

44.rész

Jimin

-Gyorsan beszélj, nem szívesen vagyok veled egy erőben. - forgattam a szemeimet.

-Muszáj így viselkedned? - fordult felém Jungkook.

-Miért? Hogy kéne? Meg kéne köszönöm, hogy annyi mindent tettél ellenem? Díjat akarsz vagy mi.

-Ennyire egy bunkót. - horkantott fel.

Érzem, ha továbbra is így veselkedik megölöm. Teljesen félideigesít. Még van képe engem bunkónak nevezni? Elnézést, hogy nem borulok a térde elé és nem istenítem őt. Komolyan fel sem fogom, hogy mit hitt, mi járhat a fejében ilyenkor.

-Mit akarsz tőle? - tértem a tárgyra, hogy minél előbb a végére érhessünk ennek a beszélgetésnek.

-Semmit. Semmi olyan dolgot, ami ártana neki, egyszerűen csak haverok vagyunk. Miért is baj ez? - tárta szét a kezét.

-Hogy miért? Most az ezer ok közül fel tudnék sorolni ezeregyet. Jungkook, te nem egy olyan személy vagy, akiben vakon meg lehet bízni. És te is tudod, hogy van rá okom. Nagyon jól tudod. - mentem hozzá egyre közelebb. - Én csak féltem a legjobb barátom, mert te. - böktem meg a mellkasát. - tettél róla, hogy csak ő maradjon nekem, mert te. - böktem újra meg. - megölted a szüleimet. Csak akkor láthatom őket, ha átmegyek a túlvilágra. És te. - újra megböktem. - erőszakoltál meg, te. - böktem újra és azzal együtt a könnyem is kijött. - vitted ágyba Hobit, a tudta nélkül, mert meg kellett igézned. Mert egy bunkó vagy. - ütöttem meg. - Nem is. Sokkal rosszabb egy féreg, egy.. Egy.. Egy hatalmas nagy pöcs vagy. Gyűlöllek! Utállak! És nem! Nem bízok meg benned, mert te ezt egyáltalán nem érdemed meg. - sírtam. - Eljátszottad, már ez első pillanatban! És nem akarom, hogy Hobi is megsérüljön. Ő túl jó hozzád. - ütöttem folyamatosan, miközben sírtam.

Jungkook nem mondott semmit, csak magához ölelt szorosan és várta mikor csillapodok le.

-Utállak. - ütöttem meg gyengébben, szipogva.

-Tudom. Jimin, sajnálom. Mindent. Tudom, hogy ez nem oldja meg, és tudom, megérdemeltem mindent, amit kaptam. - a sírás újra előtört belőlem.

Hiába akartam, nem tudtam magatól ellökni. Nem volt hozzá erőm.

Jungkook eltolt magától és a két keze közé fogta az arcomat, majd letörölte a könnyeimet.

-Nem kérem, hogy bocsáss meg, mert ezeket nem lehet. Én.. Sajnálom. - nézett őszintén a szemembe, ami fura volt tőle. Így sose nézett rám. 

-Miért? Miért csináltad?

-Nem tudom. Van, amikor bekattan valami és egyszerűen csak teszem, amit teszek. Sose voltam az a jó ember, de ennyire szörnyű sose voltam. És megbántam majdnem mindent, nagyon sokszor.

-Majdnem mindent? - szaladt össze a szemöldököm.

Nekem ezek után azt ne mondja, hogy nem bánt meg teljesen mindent, mert akkor semmit nem ér, amit most mondott. Az összes szava már nem lesz hiteles számomra. Ha kell fel is pofozom, csak ezt vonja vissza.

Vagy megbánt mindent vagy semmit. Ennyire egyszerű.

-Igen, majdnem mindent. Egy valamit nem bántam meg, csak azt, hogy milyen körülmények között történt meg.

-És mi az? - kérdeztem egy kis idegességgel hangomban.

-Azt, hogy megcsókoltalak.

------

Yoongi

Türelmetlenül vártunk ott, ahol hagytak minket. Nem akartunk utánuk menni, ez egy tökéletesen pillanat leher számukra, hogy valamilyen módon elkezdjenek a békülés útjára lépni.

-Mikor jönnek már. Mit csinálnak ennyi ideig? - terült el mellettem Hoseok.

-Hoseok, nyugi. Majd jönnek. Addig jó, ameddig nem ölik egymást.

-Mi van, ha egymást matatják? - szívta a vérem Hoseok.

-Szívjuk a vámpír vérét? - kuncogtam. - Fogadni merek, még csak ehhez hasonló sem hagyja el a szájukat.

-Szeritnem igazad van. De attól még jó téged szívatni.

Komolyan Jimin és Hoseok teljesen egyformák. Nem tudom, miért nem vettem ezt észre eddig.

Elterülve néztem a felhőket, amik sebesen mozogtak az égen és vártam mikor jönnek vissza.