Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

67.rész

Addig el sem engedtem Jimint, ameddig nem normalizálódott a légzése és meg nem győződtem róla, hogy a szerelmem ül előttem.

-Miért kellett elhoznod? - néztem vörös íriszeibe, amik egyre halványabbak lettek.

-Azért Jimin, mert majdnem megölted Taehyungot. Még Jungkooknál sem mentél ennyire messzire. Taehyung rendesen haldoklott, azzal nem érsz el semmit, ha cseppfolyósítód a belső szerveit. - ráztam meg a fejem.

-Mert Jungkook a testvéred. Nem fogok azzal fájdalmat okozni neked, hogy megölöm. Taehyung semmilyen kapcsolatban nem áll veled. - állt talpra. - Bántani akart téged és Hobit is. Kinézem belőle, hogy Namjoont és Lunát is gond nélkül bántaná. Nem hagyhattam. - tette karba a kezét.

Nem értettem Jimin felháborodását velem szemben. Úgy érzem, hogy dühös rám, amiért elráncigáltam onnan és nem végezhetett Taehyunggal.

-De arról még mivel lesz jobb, ha megölöd Taehyungot? Azt akarod, hogy Jungkook öröké megkeserítse az életed? - csaptam combom magamat.

-Miért? Mit tudna még velem csinálni? Megöl? Hát hajrá, tessék itt vagyok. Gond nélkül állíthat karót belém vagy tépheti ki a szívem. - sóhajtotta. - Attól még jogosan öltem volna meg. Bele vagyok fáradva abba, hogy csak rossz dolgok történnek velem és ez ellen nem tudok mit csinálni, mert egyszerűen nem lehet. Nem tudok kiállni magamért. Van erőm hozzá, amit használtam is, erre meg elcipelsz.

-Mert tudnál úgy élni l, hogy megöltél valakit? Még akkor is, ha az rád támadt? Komolyan képes lennél rá? Mert én nem úgy ismertelek meg. Jimin, az erőd teljesen kiforgatott magadból. És tudod mit mondott Luna? Taehyung démoni ereje benned van, így elég veszélyes lenne bármit is csinálod. Akkor nem te voltál az, hanem valaki más, aki ijesztő volt és kegyetlen.

-Nem tudom, hogy tudnék-e úgy élni, sose öltem meg senkit! És miért nem? Mert nem tudtam, egyszerűen itt nem lehet. Talán azért vagyok erősebb, lehet nem is annyira rossz, hogy egy démon ereje is van bennem. - tárta szét a karját.

-Ez egyáltalán nem jó, Jimin. Nem te voltál akkor ott. Legalábbis én nem úgy ismerlek téged, mint egy gyilkost. Nem egy gyilkossal járok, hanem veled. - emeltem fel a hangom.

-Lehet nem is ismersz igazán. - kiabálta. - Lehet még én sem ismerem magam. Ha szerinted nem az vagyok, akit láttál az előbb, akkor már nem is lehetek valójában olyan? Talán az volt a valódi énem és, ha ezt nem bírnád elviselni talán járnunk sem kéne. - mondta, majd sarkon fordulva eltűnt.

Jimin

Komolyan mondom itt mindenki megmagyaráz mindent. Én meg akartam védeni, azokat, akiket szetetek bármi áron és még én lennék a rossz? Ez ennyire rossz dolog lenne?

Yoongi is annyira meg magyarázza, hogy az nem én voltam de mi van, ha mégis? Talán akkor nem egymásnak lettünk kitalálva. Egyébként is, mennyivel lenne kevesebb a mi életünk Taehyunggal? Csak annyit tudunk róla, hogy egy démon szerű akármi, aki ráadásul meg is szállta a testemet. Szerintem erthet, ha nem szívlelem.

Az üres mező közepén álltam és, csak haladtam előre. Ez a veszekedés Yoongival megint felidegesített, viszont most nem szeretnék teljesen dühös lenni.

Olyan messzire mentem tőle, amilyen messzire csak tudtam. Lehetséges, hogy az utolsó mondatommal túl messzire mentem és nem is gondoltam úgy, egyszerűen felidegesített. Valóban másnak éreztem magam de én nem gondolnám, hogy ez szőrnyű dolog lenne.

A földre ültem és gondolkodtam. Azon, hogy mit tettem Taehyunggal, hogy akkor abban a pillanatban élveztem, most viszont megijeszt a tény, hogy vágytam a halálára. És legfőképpen Yoongin és a kapcsolatunkon gondolkodtam.