Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

62.rész

Az enyhe pánik talán túl kedves kifejezés lenne arra, amit most érzek. Először is megnyugodtam, hogy ez állítólag normális, utána meg elkapott a rettegés és egy enyhe düh. Ha megszálltak.. És az én életemet nézve, tuti, hogy ez a baj, hogy szinte azonnal bevillant egy név és hozzá egy arc. És ha tényleg ez áll fent, azonnal ki kell szedni őt belőlem.

-Taehyung! Taehyung! Taehyung! - ismételgettem. - Azonnal szedjétek ki belőlem. Ki tudja, hogy mit csinált abbam az időben, amire nem emlékszek? Luna, légyszíves szedd ki belőlem vagy csapj agyon. Bármi.

-Jimin, nyugodj meg. Miért gondolod azt, hogy Taehyung megszállt? - felvont szemöldökkel néztem rá. - Vedd úgy, hogy meg sem kérdeztem. - sóhajotta Luna.

-Luna, igaza van Jiminnek. Szedd ki belőle Taehyungot. Nem akarom tudni, hogy mit csinált Jungkookkal. - rázta a fejét Yoongi.

Nem tudom, hogy mennyire nyugtatja meg de én sem akarom tudni, hogy miket csináltam vele.

-Miért kell kiabálni? - jött be Jungkook is a szobába.

Valamiért késztetést éreztem rá, hogy mosolyogva rohanjak hozzá. És, mintha vonzóbbnak is tartanám.

-Rosszul leszek. - jelentettem ki. Valóban kezdtem rosszul lenni. Olyan dolgokra gondoltam, amikre nagyon nem kéne és ezt mind Jungkookkal csináltam. - Nem létezik, hogy nekem bejöjjön. Komolyan, ha hallja Taehyung, amit mondok közlöm vele, hogy ki fogom nyírni ezek a gondolatok miatt. - rázta a fejem és próbáltam kiverni belőle a képeket, amik hivatalosan is kísértenek.

-Miről beszéltek? - lépett egyet közelebb Jungkook.

-Arról, hogy Taehyung kurvára megszállta a lelkem vagy mimet és olyan dolgokat látok, amiket nagyon nem akarok. - szúrtam el, pedig erről ő nem tehet.

-Mi? Taehyung megszállt? Azt mondod, hogy Tae ott van benned? - mutatott rám. - Ezért viselkedtél olyan furán! Egy csomó olyan dolgot tettél, amit ő szokott. - csapta magát homlokon.

-Ugye ezalatt nem azt érted, hogy...

-Nem! - vágott Yoongi szavába. - Nem kaptam le a pasid, nem csináltam vele semmi olyan dolgot. A személyiségére gondoltam. - forgatta a szemét. - Ki lehet onnan szedni?

Kétségbeesve néztem Lunára. Pillanatnyilag semmire nem vágyok jobban, minthogy a testembe csak én legyek és ne én és egy démon. Akár a világ másik felére is elmennék, csak valahogy oldjuk meg ezt a dolgot, mert sírva fogok fakadni. Minél több ideig van itt Jungkook, annál jobban pillanatok rá és ráadásul még tetszik is. Emiatt Taehyungot minimum megverem.

Luna megragadta Jungkook és az én karomat, én pedig Yoongi kezét kaptam el, mert muszáj mellettem lennie. Legalább, amíg ott van még én, én lehetek és nem Taehyung.

A nappaliba vezetett minket és sorba is ültetett. Mint egy anyuka.

-Szívem. - néztem Yoongira. - Ha Taehyung teljesen átveszi a testem és annyit látsz, hirtelen túlságosan is vonzódom Jungkookhoz.. Csapj agyon. - mondtam neki a lehető legkomolyabban.

-Dehogy csaplak. Taehyung sem fog benned maradni. - rázta a fejét idegesen.

-Figyeljetek! Légyszíves. Ki lehet onnan szedni Taehyungot. Viszont nem egyedül. Kell valaki, aki segít nekem és az három napi út lenne. Addig ki kéne bírnod. És neked is Yoongi, főleg neked Jungkook. - nézett végig rajtunk. Az a három nap, csak nem lesz nehéz.

-Én bármit megteszek azért, hogy kiszedd belőlem.

-Ez nem ilyen egyszerű. Kettő lélek, egy test. A testedben az a lélek fog lenni, amelyik erősebb. Fennt áll annak a veszélye, hogy Taehyung lelke marad örökre a testedbe.