66.rész

487 54 2
                                    


Idegesen indultam meg Taehyung felé. Jungkook próbált megállítani, kiabált utánam, hogy álljak le de nem tudtam, igazság szerint nem is akartam. Jungkook egy hangos renccsenést követően esett el. Ha minden áron meg akar állítani, az a legjobb megoldás, ha nem is tud járni.

Luna annyiszor figyelmeztetett, hogyha nem figyelek az erőm teljesen átveszi felettem az irányítást és akkor nincs megállás, legalábbis nehezen lehet leállni. Ezért eddig nagyon nem is mertem használni. De.. Én nem éreztem azt, hogy olyan borzalmas lenne. Végre erősnek érzem magam és bevallom, ez tetszik. Át akarja venni az irányítást az erőm? Hát vegye!

Taehyung épp, hogy fel tudott egyenesedni de újból a földön találta magát.  Száját törölve pattant fel és a szemembe nézett, ami biztosan l, hogy vörösen izzott.

-Erősebb vagy, mint hittem. - mosolygott. - Ez tetszik, végre van valami kihívás benne. - forgatta a szemeit és hirtelen egy fadarabot hajlított felém, ami a combomba fúródott.

Egy szisszentéssel rántottam ki onnan és a seb pillanatok alatt forrt össze.

-Csak nem fájt? - bigyesztette le a száját. Éreztem, ahogy a bennem lévő tűz újra lángra lobban. - Addig örülj, amíg nem a kis barátod felé hajítom. - nézett Hobira. - Ő aligha élné túl.

Eddig tartott amíg magamba tudtam tartani minden lehetséges dühömet. A mögöttem lévő ablakok hangos renccsenéssel törtek ki a helyükről, a néhány fa a helyéről egy puffanással ért földet, alattunk a talaj kisebb remegésbe kezdett. Taehyung hirtelen az orrához kapott, amiből folyt a vér. Köhögések közepette vért köpött és a földre rogyott. A kezembe kapott karót a lábába állítottam, csak ezért, hogy tudja milyen érzés. Nehogy kimaradjon a buliból.

-És lássuk. Te túléled, ha elvérzel? - biccentettem oldalra a fejem. - Ez elég kihívás neked? Vagy esetleg szeretnél még? - törtem el az egyik kezét, amivel támaszotta magát.

Yoongi

Nem ismertem Jiminre. Ő nem ő volt. Amikor kihajította Taehyungot az ablakon kezdtem azt érezni, hogy ő nem az én barátom. Szemei is vörösen csillogtak de ez nem az volt, mikor vámpír. Sokkal inkább sötét árnyalatban pompázott. Luna is ijedt fejet vágott és az sose jó.

Egy külső erő irányította Jimint és bekapcsolt nála egyfajta "gyilkos" ösztönt. Még Jungkookot sem kínozta így meg, mint Taehyungot. Egyszersem.

Amikor az összes ablak egyszerre tört ki és a fák is feladták az életet, akkor már tudtam, hogy itt még nagyobb bajok lesznek. Hát még akkor, amikor Taehyungból ömleni kezdett a vér és már alig élt. Jungkooknak is sokkal lassabban gyógyult a sérülése, mint, ahogy kéne.

-Itt nagyobb a baj, mint gondoltam. Jimin ereje nem csak átvette az irányítást, hanem még Taehyung démoni ereje is keveredett vele. - kiabálta Luna, miközben kikerült egy felé repülő tárgyat. - Yoongi vidd innen. - fordult felém.

Gondolkodás nélkül rohantam oda villámgyorsan és kaptam fel, majd futni kezdtem vele. Az sem érdekelt, ha közben valamim eltörik bagy éppen egy káró repül belém futás közben.

Olyan messzire mentem Jiminnel, hogy már egy fa, egy szikla sem volt körülöttünk, csak fű és a semmiség.

Ez tökéletes hely volt arra, hogy valamilyen szinten le tudjon nyugodni.








Péntektől már szüneten leszek, így megint tudok sok részt hozni ehhez és más könyvekhez is. ❤️

Nektek mikor lesz őszi szünet?

Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT) Where stories live. Discover now