Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

72.rész

Jimin

-Látom az igazságot abban, amit mondtál. - még mindig a vizes betonon ültünk, az eső szakadt, amit nem is bántam, legalább elmossa a könnyeim. - De nem érdekel. - nézett a szemembe.

-Tessék? - suttogtam értetlenül.

-Nem érdekel. És, ha igaz? Mit kezdjek vele? Hiába fájt, amit mondtál, hiába látod te azt jónak, amit elmondtál, nem érdekel. És nem is fog érdekelni, mert mondok neked valamit. - csúszott közelebb hozzám. - Mindent megteszek azért, hogy a véleményed megváltozzon, mert nem foglak elengedni téged. Hülye lennék! Nem csak te vagy makacs, hanem én is. Én eldöntöttem, hogy melletted maradok és ezért minden lehetséges dolgot megteszek, csak legyen így. Ha kell még ezer veszekedést is megélek, de ugyanúgy védeni foglak téged minden olyan dologtól, ami szerintem veszélyes lehet. És igen, szerettelek akkor.. És most is.

-Yoongi. - próbáltam közbe szólni, mert az előttem ülőből csak úgy ömlött a szó. - Yoongi. - és egy újabb próbálkozásom vallott kudarcot. Jobb ötlet híján egy csókkal állítottam meg a szóáradatot.

-Végre, hogy csöndbe maradtál. - kuncogtam. - Sose akartam veled szakítani, csak nagyon dühös voltam, ezért nem gondoltam át, hogy mit beszélek.

-Hát, azt észre vettem.

-Ne haragudj. Sose akartam azt, hogy neked bármi is fájjon. Néha tényleg elég hülye vagyok. Amikor nem mentem haza, azon agyaltam, hogy mit csináljak most? Hogyan álljak eléd azok után? Féltem, hogy egyet értesz ezzel az egésszel. Azt meg nem akartam.

Hirtelen Yoongi a homlokomat megpöckölte, aminek biztos vagyok, hogy ott lesz a nyoma.

-Hülyeség lenne veled egyet érteni ezzel. Igazad még lehet, de nem fogom azt elfogadni.

-És ehhez miért kellett homlokom pöckölni? - dörzsöltem a homlokomat.

-Megérdemelted. - tette karba a kezét. - És most, megyünk haza. Nem itt akarok fürdeni. Így is tiszta vizek vagyunk.

-Nem szereted az esőt? - húztam mosolyra a számat. Megrázta a fejét, én pedig azzal a lendülettel döntöttem el a földön, miközben megcsókoltam.

Yoongi

Amikor megláttam Jimint egy másodperc alatt eldöntöttem, hogy megváltoztatom a véleményér bármi áron, mert én elengedni azt a fiút biztos, hogy nem fogom. Úgy gondolom voltak már rosszabb dolgok is, nehogy már egy ilyen miatt legyen szakítás.

Még az sem érdekelt, hogy a vizes betonon feküdtem, rajtam pedig Jimin és nagy volt rá az esély, hogy minimum tüdőgyulladást kapunk de meghalni benne nem fogunk, úgyhogy nem is siettem annyira felkelni.

Persze, amikor Luna meglátta, hogy mennyire vagyunk vízesek a halál egy pillanatra a szemem előtt lebegett, egészen addig, ameddig meg nem ölelt minket, hogy tudta okosak leszünk és megoldjuk.

-Így már tökéletes. - öleltem meg Jimint, mikor már egy kád forró vízben ültünk.

-Ilyet miért nem csinálunk többször? . -kérdezte.

-Eddig valaki más életét élted? - kuncogtam.

-Igaz, van benn valami. Én örülök annak, hogy így alakult néhány dolog.

-Miért? - birizgáltam egyik tincsét.

-Mert itt lehetek veled. Ha nem tudnám, hogy vámpírok vagytok, ez a pillanat sem lenne.

-Ennyi gond után is örülsz ennek? - adtam egy csókot vállára.

-Igen. Azok a gondok elmúltak már. Jelenleg, csak egy nagyobb probléma van, amivel nem tudunk mit kezdeni. - sóhajtotta.

-Mi lenne az?

-Taehyung.

-Mit akarsz vele kezdeni?

-Nem fogom feladni. Akárhogy is, még mindig holtan akarom látni. De tudom, ezt nem fogom megtenni, mert tényleg nem lennék képes utána úgy élni.