Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

7.rész

Kedves padtársam egy lelátóhoz cipelt, ahol amúgy foci edzés volt. Ha focit akar nézetni velem, megeszem.

Mosolyogva néztem Jimin szerencsétlenkedését, nem tudta hogyan elkezdeni a beszélgetést.

-Mit szeretnél? - kezdtem, hátha megszállja valami és elkezd beszélni. Érdekes, máskor be nem áll a szája.

Ügyetlenül dadogott valamit, amire rá kellett kérdezném. Hiába van remek hallásom. Ezt még egy vámpír sem hallja meg.

Jimin

-Mi.. Mi történt tegnap? - ismételtem meg, mert először nem hallotta.

-Miért? - kérdezte kissé idegesen.

-Tegnap az volt az utolsó emlékem, hogy veled mentem haza. Aztán a szobámba ébredtem fel, ráadásul ebben. - húztam elő az ismeretlen pólót. - aminek olyan illata van, mint neked.Meg egy kis vér. De szerintem ez lehetetlen. - hajoltam gyorsan oda, hogy Yoongi illatát beszippantsam. Határozottan olyan illata volt.

Yoongi elhúzott szájjal nézett rám. Feltételezem, hogy elég értetlen fejet vágott. Nem tudtam pontosan, mert már megint rajta volt a napszemüveg.

-Már.. Már mondtam, hogy nem illik eltakarni az arcod, ha beszélsz valakivel. - kaptam le róla a napszemüveget.

-Ilyet többet ne csinálj. - húzta össze szemeit, ami így szabadban majdnem vörös volt. Fura.

-Bocs. - motyogtam magam elé. - Szóval mi történt?

-Rosszul lettél a melegtől és össze is estél. Láttam, hogy a pólód ki van szakadva ezért adtam egyet az enyémből.Utána pedig haza vittelek- vette ki a kezemből a pólót.

Most vagy igazat mond vagy nagyon jól hazudik.

-Honnan tudtad, hogy hol lakok? - akadtam meg a mondat ezen részén.

-Te mondtad meg.

-És.. - hogyan meséljem el neki az álmomat? Lassan összeszedtem magamat és elejétől a végéig elmondtam neki, ezt a fura de annál valósághűbb álmot.

Amikor vége lett a mesének Yoongi csuklón ragadott és magával húzott. Majdnem úgy, mint az álmomban. Már csak egy erdő hiányzik.

Hiába kérdeztem hova megyünk nem válaszolt. Egyre csak gyorsított a léptein, alig tudtam követni.

Egy sötét kerítéses, emeletes ház előtt bekanyarodtunk. Yoongi idegesen kivágta az ajtót.

Vélhetőleg a nappaliba vonszolt és leültetett a kanapéra, mint egy babát. Mostmát ezer százalék, hogy itt nem a megszokott módon mennek a dolgok.

A szobában a fekete és a vörös szín volt a nyerő. Olyan érzésem támadt, mintha Drakula otthonába vonszoltak volna be.

Yoongi egy magas, barna hajú fiúval tért vissza. Ő is ugyanolyan sápadt volt, mint a kisebb. Szemei szintén barnás vörösek voltak. Tippelnem kellene akkor ők testvérek.

-Te komolyan elhoztad ide? Pont ide? - kerekedett ki a szeme.

-Hova máshova tudtam volna, Nam. Emlékszik mindenre.

Csak kapkodtam a fejemet közöttük. Nem tudom, hogy mi mindenre emlékszem de szemlátomást nagyon nem örülnek neki.

-Megigézted, nem? Akkor erre mégis, hogy emlékszik?

-Már mire? - muszáj voltam bele szólni

-Kérlek, maradj csöndben. - nézett mélyen a szemembe a barna hajú. Pupillája kitágult és összeszűkült.

-Miért kussoltat el mindenki? - akadtam ki egy kicsit. - és mi az a megigézés cucc?

-Mi a.. Miért nem tudlak megigézni? - méregettek mind a ketten.

Kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam.

-Majd, ha a bátyánk ide ér, akkor ő megigézi, ő elég erős hozzá.

-Hülye vagy? Eleve tépi ki a szívét a helyéről, ha meglátja. Emlékezz vissza.

-Ő a bátyátok? - érdeklődtem amikor a tekintetem egy képre tévedt.

Ott álltak ketten, Yoongi és a testvére meg egy harmadik. A legidősebb is hulla sápadt volt, lila foltokkal a szeme alatt. Fekete haja alól a szemei erőt sugároztak. Neki volt a legijesztőbb nézés a három közül.