Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

4.rész

Egy erős kéz nehezedett a vállamra és rántott tiszta erejéből hátra. Felnézve megláttam a bátyámat, a legjobbkor jött. Tényleg nem akartam szárazra szívni szerencsétlent.

Jimin kapva az alkalmon pattant fel a földről és futni kezdett. Már amennyire tudott. Fénysebességgel kerültem elé. Nekem ütközve esett vissza a földre.

Bátyám a vállát megragadva emelte fel a földről. Karjaiban tartva rohant el vele. Összeszedtem a cuccait és haza siettem én is.

Mire haza értem Jimin úgy ült ott a kanapén, mint egy szobor. Szigorúan előre nézett, nem mozdult.

-Normális vagy? - rivallt rám a testvérem. - Nappal enni? Emberből? Mégis mikor jutott neked ez eszedbe!

-Namjoon, figyelj rám. Véletlen megigéztem, le akartam szedni róla.

-Megigézted? Mikor lett az öcsém ennyire felelőtlen! - nézett rám, szinte vöröset látva.

-Me.. Megigéztem teljesen véletlenül. Ideges lettem, mert nem tudtam leszedni róla. Némán nem hagyhattam.Valahogy egy fának vágtam. Vért kellett innom ahhoz, hogy meg tudjam gyógyítani. De nem tudtam leállni, ebben is kezdő vagyok. - hadartam el egy levegőre.

-Most megigéztem, nem fog megmozdulni. Lásd el a sebeit, addig is gyakorlod. Előtte egyél, ott a hűtőben.

Behűtött állat vér. Nem a legtáplálóbb kaja, de elég ahhoz, hogy segítsek neki. Emberi vérrel teli tasakra még várni kell néhány hetet.

Kötszereket, fertőtlenítőt vittem oda, hogy le tudjam ápolni őt. Óvatosan letörölgettem a sebeket és környéküket. Jimin néha felszisszent, de nem mozdult. Nem tudott. Sajnáltam őt, miattam lett tiszta seb és vér. Tiszta pólót hozva neki akartam levenni pólóját. Mintha csak valaki megütötte volna úgy tért magához.

-Mit csinálsz? - szorította meg apró kezeivel kezemet. Eddig fel sem tűnt mennyire kicsi keze van.

-Segítek levenni.

-Le nem vetkőzök előtted. - sütötte le a szemét egy apró pírral az arcán. Ennél aranyosabbat keresve sem találnék.

-Kénytelen leszel, el kell látni a sebeidet.

Jimin az igézés hatására elkezdte levenni a felsőjét. Hátánál segítettem, hogy a lehető legkevésbé fájjon neki.

Talán a kelleténél jobban megbámultam. Válla kissé leégett a nyári meleg miatt. Ezt is hiányoltam nagyon. Olyan színen volt, mint annak aki csak a sötét szobában ül és csak gépezik. Ha halott vagy, nem barnulsz.

Hátához lépve kezdtem el fertőtleníteni a seb körül.

-Te mi vagy? - kérdezte két szisszenés között.

-Vámpír. - elmondtam neki, úgyis meg lesz ígézve. Nem fog erre emlékezni.

-A vérszívós? - összeszaladt a szemöldököm.

-Milyet ismersz még? - kérdeztem mosolyogva.

-Meg fogsz ölni? - elképedve néztem rá. Rendben, hogy vámpír vagyok és vért iszok. De sose tudnék megölni egy embert. Nem az én műfajom.

-Nem. - folytattam a sebeinek fertőtlenítését, amit a kérdés miatt egy pillanatra abba hagytam. - Miért kérdezed?

-Mert tudom, hogy vámpírok vagytok.

-Nem fogsz erre emlékezni.Soha.

-És ha én akarok? - nézett hátra a válla felett.

Elésétáltam és leguggoltam. A lehető legkomolyabban néztem rá, hogy megigézve is fel tudja fogni.

-Soha nem akarsz erre emlékezni. Ha nem igéznénk meg és tudatában lennél, hogy mi vámpírok vagyunk. Nos, a másik bátyám letépné a fejed miután az összes csepp véredet is kiszívta.

A rémült fiúra segítettem a pólómat. Megvágtam a csuklómat és Jimin szájához emeltem.

-Nem lesz neked finom. De meg kell innod a vérem. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy teljesen meg tudjam gyógyítani a sebeidet.. De valamennyire segít.

Sok év alatt ez volt a legviccesebb reakció amit láttam. Felhúzott orral nyelte le a veremet, a reakciójából ítélve majdnem vissza is köszönt.

Namjoon termett hirtelen mellettünk.

-Azonnal el kell vinni, itt van.

A másik bátyám nagyon nem díjazza, hogyha embereket hozunk a házunkba. Nemrég is elkövedtük ezt a hibát a másik házba. Olyan mértékű dühöngést nem láttam még tőle, és annyi vér sem folyt meg abban a házban, mint akkor.