Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

8.rész

Yoongi

-Ő a bátyátok? - érdeklődött Jimin egy képet bámulva.

Egy aprót biccentettem, hogy eltalálta. Nem akarom, hogy itt legyen ha haza ér. Tényleg ki fogja nyírni őt. Főleg, ha megtudja, hogy Namjoon nem tudta megigézni.

-Akkor mit kéne tenni? - kérdezte már - már hisztérikusan a bátyám.

-Ne.. Nem tudom... De nem mondhatjuk el neki, mert Jimin meg fog halni. - túrtam idegesen a hajamba.

-Hogy mivan? - ijedt meg Jimin.

Mellé ülve próbáltam megnyugtatni,de érthető okokból nem nagyon sikerült.

-Elmondom neki. Az egészet,nem fogom hagyni, hogy végezzen vele. Ha tudja legalább meg tudja magát védeni.

-Öcsi, én ezt nem hagyhatom.

-Oh igen? Végig akarod nézni, hogy ugyanúgy végez vele, mint a te barátoddal? Kösz, de én valamiért ezt nem akarom.

Megragadtam Jimin karját és a házuk felé kezdtem el vinni. Tényleg nagyon nem akartam, hogy Jungkook megölje. Ő kegyetlen, képes szemrebbenés nélkül letépni a fejét Jiminnek.

Szegény fiú teljes sokkban lépdelt mellettem. Nem egész két napja találkozott velem de már az élete veszélyben van.

A házuk melletti erdőbe cipeltem, ahonnan tegnap figyeltem. Nem szokásom megigézett embereket figyelni, valahogy úgy éreztem most muszáj lesz.

Az erdő közepére érve ültettem le.Ehhez a meséhez ülni kell.

-Most nagyon jól figyelj rám. - néztem a megszeppent fiúra. - Az életed nem kicsit lesz veszélyben, ha ezt másnak elkotyogod.

-Mik vagytok? Mert normálisak biztos nem. - kérdezte könnyes szemmel.

-Vámpírok. - Jimin felvont szemöldökkel nézett rám. Fogalmam sincs, hogy most elfut, elájul vagy lehány. Arcáról mind a három leolvasható volt. Meglepő módon egyiket sem tette, elnevette magát.

-Bocs, de.. Vámpírok. - törölgette szemeit a nevetestől. Szerintem ha nevet, nem sokat lát. Szemei nagyon kicsire szűkültek össze. - Nem léteznek.

Szemforgatva vettem fel egy hegyes ágat és szúrtam át a tenyeremen.Jimin a tettemre felsikoltott és mereven bámulta a véres tenyeremet, miközben húztam ki a faágat.

Nem sokat kellett rá várni, hogy az apró lyukból eláljon a vérzés és teljesen begyógyúljon a seb.

Jimin a földön kúszva próbált eltávolodni tőlem, de gyorsabb voltam. A háta mögé suhanva állítottam meg.

-Én nem foglak bántani. - mondtam a lehető legnyugodtabb hangon. - Csak ülj le.

-A faszt.. Akkor az álmom nem is volt álom.. Minden igaz volt. - gördült le egy könnycsepp az arcán. - Te komolyan ki akartad szívni a vérem? Még, hogy nem bántasz.-próbálkozott ismét elfutni.

A bokáját megrántottam, ezért elesett és a földre terült. Fölé maszva fogtam le a csujlójánál, hogy biztos ne szökjön el.

-Éhes voltam. Bocsánat, kezdő vagyok még. De kérlek hallgass meg. Muszáj ezt tudnod,hidd el sose foglak bántani. Pont ezért hoztalak ide, hogy a másik bátyám ne akarja leszedni a fejed a helyéről.

Lazítottam a szorításamon. Úgy tűnt nem akar elfutni vagy csak sokkban volt. Lassan felkeltem róla és felsegítettem a földről. A térdét újból sikerült felhorzsolnom. Csuklómat megharapva nyújtottam felé.

-Idd meg, a térded fajni fog egy darabig. Ez gyorsítja a gyógyulást. - mondtam miután teljesen hülyének nézett, hogy mit akarol tőle.

Jimin csak a fejét rázva ült le a földre. Hát ha nem, akkor nem. Letöröltem a mostmár sebtelen csuklómrólna vért és én is leültem vele szembe.

-Vámpírok vagyunk...