Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

40.rész

Matekon ültem és próbáltam megérteni a tananyagot. Ott tartok, hogy egy hangya is jobban fel tudja fogni, mint én.

Hogy ne unjam halálra magam, ide rángatta Yoongit is. Egy szabály van. Ha én is szenvedek, akkor ő is. Ő mondta, hogy mindig együtt akar velem érezni. Én ebbe nem fogom meggátolni.

Az egyik lábamat átvetettem a combján és hagytam, hogy fel, s alá járjon a keze a lábamon. Nyugtató érzés volt, egészen addig, amíg egy bizonyos pontnál feljebb nem tért a mancsa. Gyorsan csaptam le onnan a kezét és bosszúsan meredtem rá.

Matekon vagyunk

Írom le az egyik lapra, ugyanis a tanár pont minket bámul.

Elolvasta a levelet de nem úgy tűnt, mint akit érdekel a dolog. Újra felvezette a kezét a combomon. Még lecsapni sem tudom a kezét, mert a tanár úgy döntött, hogy akkor nekem magyarázza el a trigonometriát. Yoongi pedig kihasználta azt, hogy a pad tökéletesen takarta minden apró mozdulatát és egyre kényesebb helyeken járatja kezét.

-Yoongi, állj le. - suttogtam, mikor a tanár már a táblának magyarázott.

Hobi hátranézett, mikor egy halk sóhaj hagyta el a számát. Yoongi pedig nevet rajtam. Szerencsénk, hogy az utolsó padban ülünk. Máskülönben már rég lecsaptam volna.

-Most álljak le? - nézett rám a pimasz. - Ha így akarod. - húzta vissza a kezét.

Némán hápogok, mint egy fuldokló kacsa, miközben szúrós tekintettel illettem.

-Most már csinálj valamit. - ha már kellő izgalomba hozott, ne álljon le.

-Harapd meg a csuklód. - suttogta.

Értetlenül csináltam amit mond és figyeltem, hogy a vérem szépen csöpög a padlóra. Yoongi fogta magát és a véres ujjait egy az egyben a pólómba törölte és az orrom alá is húzott egy csíkot.

-Jó, neked meg mi a bajod? - kérdeztem kicsit hangosabban, mert Hobi megint hátra fordult, hogy mit művelünk. Megráztam a fejem, hogy "semmi, csak éppen a barátom meghülyült".

-Tanárnő, kikísérem Jimint, vérzik az orra. - húzott fel engem a székről és mindenki értetlen szeme láttára kituszkolt az ajtón.

-Megsütött a nap? - kérdeztem már kicsit hangosabban, miközben az orromról és a csuklómról töröltem le a vért.

-Azt mondtad csináljak valamit. - nyomott a mögöttem lévő ajtónak. - Csináltam. - mosolygott, majd lenyomta a kilincset, ezzel elérve, hogy a takarító szobájába vetődjek.

Szerencsére nem volt bent egyik takarítónő sem, így nem kerültem cikis helyzetbe. Yoongi vigyorogva zárta magunkra az ajtót és segített felkelteni a földről.

Felültetett az asztalra, ami már akkor nyikorog, ha valaki hozzáér.

-Yoongi, mit csin.. - kezdtem volna a mondatot, ha Yoongi nem dönt úgy, hogy csókcsatába hív. De.. Ki vagyok én, hogy ebbe megállítsam?

Barátom áttért a nyakam nyúzásához, miközben lábaim közé férkőzött. Lábaimat automatikusan a dereka köré fontam, ezzel is közelebb húzva magamhoz őt. A kezeim is megtalálták az utat a pólója alá és minden apró részletet megérintettek.

Ebben a pillanatban az sem érdekelt, hogy egy szertárban vagyunk, az iskolában. Átkozom magam amiért nem tudom normálisan irányítani az erőm még mindig.

Szerencsétlen kicsi szobában majdnem minden eltört, ami el tud törni, amikor Yoongi keze feljebb csúszott combomon.

-Ne nevess. Ez nem vicces. - ütöttem meg Yoongi vállát.

-Nem hát. Namjoon tegnap lecseszett, mert náluk eltörted a vázát. Haladunk, a mi szobánk nem szenvedett kárt. - kuncogott, majd leemelt az asztalról. - Menjünk. Nem akarok senkinek magyarázkodni, hogy miért van itt eltörve ennyi minden.

Azt hinné az ember,hogy itt vége mindennek. De nem. Egész nap ezen nevetett Yoongi és még Hobi is. Legalább nekik jó napjuk volt.