Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

29.rész

Azonnal leültettem Hobit az első olyan dologra, amire ülni lehetett. Óvatosan húztam fel pólójának alját, hogy megnézzem mit művelt az a féreg. Ha esetleg megkérdezné miért fejezem le, akkor el tudjam neki mondnai.

Fájdalmasan nyögött, mikor elértem a fájdalmasabb részekre. Oldalán sok apró seb húzódott, ami arra adott következtetést, hogy megharapta. Automatikusan néztem fel a nyakára, hogy ott is megtámadta-e de nem. Csak az oldalán voltak harapások, amik a hasáig sorakoztak fel. A vérnyomásom azonnal a plafont verte. Ha revansot akar venni, ne Hobin keresztül tegye. Mielőtt még minden előzmény nélkül rontanék Jungkooknak, hogy felnyársaljam,mint egy darab húst vagy mágjára vetem volna kikérdeztem legjobb barátomat,hogy pontosan mi történt.

-Nem tudom. Sétáltam haza, már nem is tudom honnan és egyszercsak Jungkook jelent meg előttem. Valamit motyogott de nem emlékszem, hogy mit. A következő pillanatban már Jungkook mellett keltem fel ezekkel rajtam. - fakadt ki. - A-azt mondta, hogy lefeküdtek vele de ezt nem hinném, legalábbis én nem emlékszem rá. - gördült le az első könnycsepp az arcán. - Sajnálom. - suttogta.

-Neked ezt nem kell. Ez nem a te hibád. - guggoltam le elé.

-Már miért ne lenne? Állítólag összefeküdtem azzal, aki bántott téged. Nem is akárhogyan. - tört ki zokogásba. Hátát simogatva terveltem el, hogy nem érdekel mit gondoltam még tegnap. Én kinyírom.

-Nem, nem.. Erről csak Jungkook tehet. Te erről nem tehetsz, oké? Semmi baj. - töröltem le az egyre jobban potyogó könnyeit.

Óvatosan vontam hátra Yoongit, hogy közöljem vele a testvérét megölöm, minimum hónapokig kínozni fogom.

Azt vártam, hogy ellenkezni fog a felvetésre,de nem tette. Igaz, a halálába nem egyezett bele de az majd akkor eldől, amikor ott, abban a helyzetben leszünk.

Megharapta csuklóját és a kifolyó vért egy pohárba öntötte, majd Hobinak nyújtotta.

-Idd meg, jobb lesz. - mosolygott rá.

Hobi elég ijedten nézett a pohárban lévő folyadékra de a noszogatásomra megitta. Igaza volt Yoonginak, ez a reakció tényleg vicces.

-Basszus, ti meg akartok ölni? Mi a szar volt ez? - kérdezte megborzongva.

-Üdítő. Lehet romlott volt már. - húzta el a száját Yoongi. Örülök, hogy ő találta ezt ki, mert még mindig nem tudok hazudni.

-Anyuék meg fognak ölni engem. Tegnap este nem mentem haza. Mit mondok majd nekik? Még én sem tudom, hogy mi történt. - sóhajtotta maga elé.

-Az anyáid biztos, hogy nem fognak megölni. Szeretnek téged. Majd.. Mondjuk azt, hogy itt aludtál. - vontam meg a vállam.

-Anyu fel fogja hívni a szüleid, hogy nem zavartam-e. Akkor mi lesz? - hirtelen fagyott meg ereimben a vér. Hobi még semmit nem tud róla.

-Hobi, anyuékat hiába fogja hívni. - csuklott el egyre jobban a hangom. - Az üzleti úton... Meghaltak. - ahogy ezt kimondtam tudatosult bennem, ez tényleg így van. Többé nem ölelhetem meg őket, nem lehet velük. A közös programainkat már nem csinálhatjuk. A védelmet nyújtó ölelésük semmissé vált.

Hobi is ugyanolyan sokkosan bámult rám, de szegénykémnek időt nem nagyon hagytam, hogy fel is fogja, azt amit mondtam. Nem akartam erre gondolni, beszélni róla. Magamat lökném a szakadék szélére és a végén saját magamat is taszítanám bele. Egyenlőre sikeresen menekülök ez elől, de nem tudom, hogy meddig fogok tudni futni. Egyszer, majd idővel utol fog érni, mikor már nem bírom és akkor majd arcon csap. Tudtam, hogy nem ez a legjobb megoldás de jelenleg ez tűnt elfogadhatónak.

Csúnyán mondva de lepasszoltam otthonra, mondván, majd délután átmegyek és már rohantam is Jungkookhoz, hogy mi a tökömet képzel.