Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

82.rész

Befejező Rész

Tompa fejfájásra keltem fel. A szobámban voltam, mellettem Luna feküdt, aki szintén ébredezésnek indult.

-Luna. - fordultam felé. - Jól vagy? - fogtam meg a kezét.

-Megvagyok. - húzta mosolyra a száját. - Te?

-Kicsit fáj a fejem. De amúgy minden jó. - suttogtam.

Kicsit még gyenge vagyok ahhoz, hogy ennél hangosabban beszéljek.

-Tudtam, hogy sikerülni fog. - próbált felülni de nem nagyon sikeredett neki.

-Honnan tudtad?

-Már akkor eszembe jutott, hogy hozzuk vissza Yoongit, mikor meg tudtam, hogy meghalt. Folyton ez járt a fejemben.

Túrt barna tincsei közé, remegő kezekkel.

-Ez veszélyes volt.

Luna egyetértően bólintott velem.

-Jó hülyék voltatok. - hallottam meg Yoongi hangját, ami miatt hatalmas mosoly terült el az arcomon.

Hirtelen ugrott közém és Luna közé. Nekem pedig ez volt a tökéletes alkalom, hogy szorosan megöleljem.

-Jimin, meg fogsz fújtani. - nevetett.

Miután sikerült kiszabadulnia az ölelésemből az ajkaira tapadtam, amit három hónapja vártam. Vártam, hogy itt legyen mellettem.

-Legalább addig várjatok, amíg fel nem tudok kelni innen. - ölelte meg ő is Yoongit.

-Nem akarsz találkozni Namjoonnal? Jó pár napig aludtatok. - fordult hátra Lunához.

-Értem a célzást. - dünnyögte Luna és lassan kikászálódott az ágyból.

Miután becsukódott Luna után az ajtó Yoongi rám vetette magát és puszillak lepett el.

-Annyira hiányoztál. - túrtam hajába. - Ez a három hónap nagyon hosszú volt. Túl hosszú.

-Le kéne mennünk. A többiek várnak ránk. - suttogta ajkaimra.

Annyira nem akartam felkelni innen de tudtam, hogy nekem van még mit elintézni. Lassan mentem le a lépcsőn, hogy ezzel is húzzam az időmet, de ez nem tarhat örökké.

Amikor kiértem az udvarra már Taehyung ott állt. Nagyot sóhajtva léptem elé.

-Végre odaadod azt, ami az enyém? - sógajtotta.

-Jimin. Miről beszél? - kérdezte Yoongi.

Később a többiek is csatlakoztak, már őket is érdekelte, hogy Taehyung miről dumál nekem.

Ezt szerettem volna elkerülni de úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen.

-Arról, hogy oda adom neki az erőmet.

Már felkészültem arra, hogy mindenki egyszerre mordul rám. De az, amit kaptam.. Megijesztett. Ezt mégegyszer nem akarom átélni.

-Eszednél vagy? Megölhet. - kelt fel Luna a helyéről.

-Nyilván tudom. De ez egy megállapodás volt.

-Taehyung! Mondd el neki. - lökte meg óvatosan Jungkook.

Értetlenül néztem rá. Nem tudtam, hogy mit kellene elmondania. Ha most mondja meg, hogy nem is kell az erőm én megörülök.

-Nem kell megölnöm. - mondta Taehyung, épp úgy, mintha a fogát húznák.