Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

34.rész

Yoongi

Amikor Jimin megtanulta azt, hogy átmehet a túlvilágra azt hittem helyre fog jönni, legalább egy kicsit. De nem. Sokkal rosszabb lett, mint volt. Igaz, mosolyog, nevet mikor látom de ez nem az igazi mosoly, amit lehetett látni az arcán. Minden egyes nap a szüleivel van, amivel nem is lenne gond, ha Luna nem mondta volna, hogy ez veszélyes. Neki hiszek, hisz a saját bőrén tapasztalta meg.

Minden egyes nap tovább képes maradni és egyre rosszabbul viseli, amit hiába mondok neki, nem vallja be saját magának sem. Aggódom érte, nem akarom őt is elveszíteni évtizedekre. Próbáltam hatni a lelkére de lehetetlen. Két hétig nem beszélt velem, amikor próbáltam lebeszélni arról, hogy ne naponta menjen oda. Az a világ teljesen beszippantotta, mintha már nem is itt élne. Csak kajálni, aludni jár vissza.

A sulit is kihagyja, igaz, ez nem a legnagyobb probléma de akkor is. Ez is egy olyan ok, amiért aggódni lehet, nem? Hoseok sem érti mi van vele, szegény, még azt sem tudja, hogy Jimin a halott szüleivel társalog iskola helyett.

Jungkook is eltűnt, miután Jimin hajlandó volt elengedni a pincéből. Már egy hónapja, hogy nem jött haza, ezt nem furcsállom, volt már ilyet de mégis.. Lehet paranoiás vagyok, túlgondolom a dolgokat de jobb félni, mint megijedni.

Olyan egyedül vagyok ebben a helyzetben. Namjoont is leköti, hogy Luna visszatért, vele nem tudok beszélni erről. Egyedül kell ezzel megküzdenem.

Nagyot sóhajtva feküdtem az ágyra, ahol Jimin szuszogott. Legalább, amikor alszik nem aggódom miatta.

És, hogy nekem mindent el kell szólnom. Jimint teljesen leverte a víz és az arca sem volt nyugott. Lázas volt, égett mindene.

Próbáltam felkelteni de nem ébredt fel.

-Luna! Gyere ide, siess. - kiabáltam. Nem akartam egyedül hagyni. - Lunaaa!

-Mi a baj? - lépett be csapzott hajjal, pizsamában.

-Ne-nem tudom.. Valami baj van Jiminnel.

Oda sietve az ágyhoz emelte az alvó homlokához a kezét. Luna arcát látva elkapott a rettegés.

-Túl sokat járt a másik oldalra. Ki van ütve.

Hirtelen Jimin fájdalmasan nyöszörgött, a takarót györcsösen szorongatta.

-Bukj le! - rántott le Luna a földre.

A következő pillanatban az éjjeli lámpám repült a falnak. Ha nem a földön feküdnék az telibe talált volna.

-Ha baj lenne, hívd Namjoont. - közölte velem komolyan.

-Miért? Mire készülsz? - ráztam a fejem.

-Meg kell néznem miről álmodik. Az is lehet, hogy nagyobb a baj. - megragadta Jimin kezét, motyogott valamit majd Jimin mellé rogyott.

Én itt döntöttem úgy, hogy nagy a baj és Namjoon után eredek. Tudtam, hogy hol találom, mindig ilyenkor vadászik valami kaja után. Sebesen futottam az erdőbe, hogy bátyámat megkeressem és haza ráncigáljam. Ugyan, nem tudom, hogy ő mit tudna kezdeni a helyzettel de valahogy megnyugtat a tudat, hogy ő is ott lesz.

-Nam, hagyd azt a nyulat és azonnal gyere haza. - ragadtam meg a vállát.

Nem vártam meg, hogy bármit is mondjon elkezdtem a házunk felé húzni. Nem sokáig kellett győzködni, már futott is mellettem.

-Mi történt? - kérdezte Lunát és Jimint figyelve.

-Nem tudom, Jimin rosszul lett, Luna meg megnézni, hogy mi a baj. Mondta, ha baj lenne szóljak neked de azt nem akartam kivárni.

-Helyesen tetted. - ült le a földre.

Hosszú, túl hosszú percekig nem történt semmi. A legijesztőbb az volt, hogy Luna egyáltalán nem vett levegőt. Ez kellőképp megrémísztette Namot és engem is.

Hirtelen kapott levegő után barátom és felült az ágyra.

-Te lány, azt hittem újra meghaltál. - sóhajtotta Nam.

-Mi történt? Mi a baj? - ugrottam oda hozzá. - Mondj már valamit. - ráztam meg a vállát.

-A túlvilágra ment, álmában. Azt sem tudtam, hogy ez lehetséges. Nagy az ereje és teljesen átvette az irányítást. - túrt kócos hajába.

-Hogy lehet onnan kiszedni? - kérdeztem megijedve.

-Sehogy.