Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

11.rész

Remegő végtagokkal léptem be a házukba. Erősebben fogva Yoongi kezét követtem őt abba a szobába, ahol nemrég voltam.

Egy vörös kanapén ült talpig feketében Yoongi bátyja. Élőben a szemei még félelmetesebbek voltak. Neki nem barna volt a szeme, most teljesen vörösen izzott.

Meglátva minket felállt és határozott, lassú léptekkel közeledett. Felém. Ha Yoongi nem fogná a kezemet tuti elájulok. Egészen közel érve hozzám, láttam, hogy szája teljesen vérben úszott. Fogai hegyesek voltak. Istenem, csak ne haljak meg. Köszi.

Óvatosan a vállamra helyezte a hatalmas kezeit és a szemembe nézett.

-Szia, Jungkook vagyok. - mosolyodott el.Vagyis inkább vicsorgott rám.

-Sz.. Szia.., Ji..min va..vagyok. - dadogtam össze vissza.

Jungkook harsányan felkacagott. Az összes áldozataival így játszik?

Megragadva a csuklómat ráncigált a kanapéhoz és lökött rá. Felém tornyosulva nézett végig arcomon.

-Jungkook, fejezd be. - kiabált rá Yoongi.

-Psszt öcsi. Hadd játsszak még egy kicsit. - hajolt egészen közel. Ennél jobban már nem tudtam volna bele süppedni a puha kanapéba.

Hirtelen a kezeimet megragadva rántott fel a kanapéról és ültetett fel.
A mostmár barna szemeivel szugerált engem.

-Tetszik a véred illata, édes. - váltott át a szeme újra vörösbe.

-Jungkook ne csináld már. Csak igézd meg és engedd el. - mondta Yoongi egyre idegesebben.

A szemembe nézve tágította és szűkítette össze pupilláját azt mondogatva, hogy felejtsem el az egészet. Hát nem jött össze.

Jungkook a csuklómat erősen megragadva tapadt a nyakamra. Először csak végig nyalt nyakamon, amire csak fintorogtam. Azután felkiáltottam az erős fájdalomra. Fogait mélyen belém mélyesztve kezdte szívni a véremet.

Felkiáltva lepdelt Jungkook tőlem távol. Szája és álla tiszta seb volt,mintha csak savat ivott volna.

-Ez mégis mi? - kiáltott Jungkook.

-Mi történt? - jött oda villámsebeséggel Yoongi másik bátyja.

Yoongi elém suhant, amikor látta, hogy Jungkook felém indult.

-Valaki mondja már el, hogy mi a kurva élet történt. - kiabálta a barna hajú.

-Nem lehet inni a véréből. Éget, mar. Ez nem verbéna. Ez más.

A barna hajú fiú lassan felém közelített.

-Szia, Namjoon vagyok. Szabad? - mutatott a nyakamra. Elkerekedett szemmel néztem rá. Biztos, hogy nem fogják megint a nyakamat harapdálni. - Csak így veszem le. - húzta végig ujját a nyakamon. Felszisszenve néztem, hogy mit csinál.

A véremet megkóstolva kiáltotta el magát az őt erő fájdalom miatt.

-Lehetetlenség meginni a vérét. De akkor Yoo, te hogy tudtad?

Nézett a védelmezően előttem álló fiúra. Yoongi csak értetlenül megrázta a fejét.

-Öcsi, tapadj csak szépen rá a nyakára. - biccentett felém Jungkook.

Yoongi

Na még mit nem! Nincs az az Isten, hogy én megharapjam Jimint. Múltkoriból ítélve addig szívnám a vérét ameddig mozog.

Erős tiltakozásba kezdtem, még távolodni is elkeztem Jimintől, de gyorsan rájöttem, hogy lehet nem ez a legjobb döntés. Jungkook úgy méregette Jimint, mint egy desszertet.

-Yoongi, biztos tud valamit Jungkook, ha ezt mondja. - suttogta maga elé Jimin.

-Milyen jól látod szöszi. - mosolygott bátyám. Egy hirtelen mozdulattal Jimin mögött volt. - Itt a vacsi öcsi

Még mindig hevesen tiltakoztam az ötlet miatt. Már nem azért, mert lehet kimarja a számat,az úgyis begyógyul. Jimint féltettem. Magamtól.

Jungkook megelégelve a dolgot tolta a fejemet Jimin nyakára.