Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

63.rész

Nekem miért nem lehet problémamentes az életem? Miért pont velem kell, hogy ezek történjenek? Pár hónapja még a vámpírokban sem hittem. Mostanra meg vért iszok, varázslatokat végzek és egy démon kölcsön vette a testemet. Ja, és az sem biztos, hogy az enyém lesz a saját testem. Hurrá.

-Jimin, nyugodj meg. Ki fogjuk belőled szedni. - nyitotta ki az ajtót Yoongi.

-És ha mégsem? Ha végleg eltűnök, mert nem vagyok elég erős ahhoz, hogy én birtokoljam a testem? Te meg tudnál nyugodni? - tartottam vissza a könnyeimet. - Tudod, hogy mit érzek? Akarod tudni? Egyszerre szeretlek téged és kedvelem Jungkookot, mert Taehyung nem hagyja, hogy ez máshogy legyen.

-Bocsánat. - ölelt Yoongi.

Már megint kiesett úgy látom jó pár dolog.

-Ne kérj bocsánatot. Úgyse emlékszem, hogy mi történt már megint. - itt már nem érdekelt, hogy mennyire sírok vagy mennyire nem.

Félek, hogy végleg itt kell hagynom mindent és mindenkit, akit szeretek. Azt a két embert, akik a legfontosabbak számomra. És az egyiknek képtelen vagyok elmondani mi történik.

-Yoongi, én Hobinak nem merem elmondani ezt. - támasztottam homlokomat mellkasának.

-Pedig el kéne, mérges lesz, ha utólag tudja meg.

Yoonginak igaza volt, Hobi nagyon mérges lenne rám azután. Sóhajtva vettem fel a kezembe a telefont és leírtam neki mi is a helyzet. Ahogy sejtettem, pár perc múlva már lihegve jött be a szobába és szorongatott meg.

-Ha az összes levegőt kiszorítod belőlem, idő előtt elpatkolok.

-Bocsánat. - engedett a szorításán. - Nem tudod annak az izének megmondani, hogy húzzon el?

-Ha ilyen egyszerű lenne, szerinted nem tettem volna meg? - nevettem.

-És mikor indultok?

-Ma este. Minél előbb oda kell érnünk. - ült le mellém Yoongi.

-Nem bírja elviselni, hogy az egyik felemnek bejön Jungkook. - pillanatottam rá az előbb említett személyre, mire Yoongi eltakarta a szemem.

Yoongi

Jimin valamilyen szinten lenyugodott. Mintha elfogadta volna, hogy lehet nem jön vissza. De én biztos is, hogy minden követ meg fogok mozdítatni annak érdekében, hogy ő maradjon itt.

Már mentem volna be a szobába, amikor Jimin száguldozott Jungkook szobája felé.

-Te mit csinálsz itt?

-Beszélek Jungkookieval. - nézett rám nagy szemekkel.

-Aha, nem. Taehyung, ezt felejtsd el. - ragadtam meg a kezét és Namjoon szobájába kezdtem el cipelni. Ez a becenév.. Azonnal elárulta. Nem lehet onnan kiverni? Vagy bármi? - Azonnal induljunk el. - löktem be a szobába Taehyungot.

-Miért?

-Bemutatom Taehyungot. - mutattam Jimin testére.

-Szedd össze a cuccaid és irány a kocsi. - pakolta a dolgait Namjoon.

-Már indultok? - nyitott be Jungkook.

Megfogtam Jimin kezét, mert már indult volna meg Jungkook felé, hogy.. Foglalmam sincs, hogy mit csináljon de valahogy nem is akartam kivárni.

-Szia. - integetett hevesen Jimin.  - Beszélhetnék a bátyáddal Yoongi? - fordult felém.

-Biztos, hogy nem. - rázta a fejem azonnal.

-Akkor neked adjak búcsú csókot? - kérdezte, miközben felém hajolt.

Elkaptam a fejem és a csuklójánál fogva fogtam el.

-Velem kurvára ne szórakozz, mikor a barátom testében vagy. Felfogtad, Taehyung?

-Biztos, hogy megérdemeltem de mostmár engedj el, mert ez kezd fájni. Yoongi nem viccelek, tényleg fáj. - tette hozzá, mikor egy cseppet sem lazítottam a szorításán.

-Bocsánat. - engedtem el, mikor már meg voltam bizonyosodva róla, hogy Jimin van előttem.

-Én is menni akarok veletek. - jelentette ki Jungkook.

Természetesen nem hagytam neki. Nem fogom kockáztatni azt, hogy Taehyung újra vissza jön és Jimin testében kezd el flörölni Jungkookkal.

Már csak a gondolatra is kiráz a hideg.

Nagyon várom már, hogy oda érjünk és végre kidobjuk Taehyungot Jiminből. Ugyanakkor én is félek attól, hogy nem Jimin lesz az erősebb.

Mit csinálok majd nélküle?