Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

37.rész

-Soha többet ne csinálj ilyet. Jó?

Nézett rám Jimin és megbántam, hogy rekordot döntöttem az öngyilkossággal. De még mindig ahhoz tartom magam, hogy ez teljesen megérte, hisz itt van még mindig az ölemben. És nem azért élveztem a helyzetet, hogy bármi olyan dolgot tegyek vele. Egyszerűen élveztem a közelségét. Mondjuk a lábam eléggé zsibbad de nem érdekel.

-Jó. Feltéve, ha te sem csinálsz ilyet többet.

Jimin kikerekedett szemekkel nézett rám és, mintha egy kicsit megsértődött volna.

-Mármint nem azt, hogy a szüleiddel találkozol. Hanem azt, hogy ilyen sokat vagy ott. Veszélyes.

-De Yoongi.. Most is itt vagyok, látod! Nem maradtam ott. - győzködött.

-Érthető, ha ott akarsz maradni, sok időt ott tölteni. De kérlek ne maradj ott túl sokáig. A végén végleg ott maradhatsz, mint Luna. Értem, hogy nagyobb az erőd meg ilyesmi de akkor is veszélyes. Kérlek, ne maradj sok időt.

Fájdalmasan sóhajtott fel és láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik. Megértem, teljesen. Ha nekem lenne ilyen lehetőségem biztos vagyok benne, hogy én is így csinálnék. De komolyan meg akarom védeni őt.

-Ez nekem sokat segít. Túltenni magam rajta, ami nehéz. Túlságosan is. - rázta a fejét megtáncoltatva tincseit.

-Tudom, és itt vagyok én is és Hoseok is. Mind a ketten a barátaid vagyunk. Mi is tudunk segiteni. Igaz, nem sokat..

-Állj. Köszönöm, hogy ezt mondod. Tényleg. És igen, Hoseok a barátom. A legjobb. Te viszont nem vagy az. - most vagyok teljesen összezavarodva. Azok után, amiket mondtam eléggé kínos azt hallani, hogy még a haverjának sem tart. - Nem szeretném ha az lennél. Ha csak az lennél. - sütötte le a szemét. - Azt szeretném, ha idővel sokkal többek lennénk szimpla barátoknál. - motyogta.

Az előbb totál kínosan éreztem magam, most viszont madarat lehetett volna fogatni velem. Ezt akartam hallani Jimintől. Elvégre azok után, hogy lefeküdtem vele és többször is megcsókoltam nem akartam csak a barátjának lenni.

-Szerintem már többek vagyunk, mint szimpla barátok. Ha nem is sokkal, egy kicsivel mindenképp. És Jimin, ha tényleg bármi van..tényleg bármi! Hozzám jöhetsz, megpróbálunk majd valamit kitalálni a problémáidra. Te-te most sírsz? - rökönyödtem meg, mikor a könnyei potyogni kezdtek.

-Igen. - szipogta. - Érzekeny vagyok, jó? - nézett rám tettetett sértődéssel. - Köszönöm, hogy ezeket mondtad. Ígérem, hogy megpróbálok vigyázni. Csak kicsikét nehéz.

Mosolyogva döntöttem el a kissé vizes füvön, miközben ajkaira tapadtam. A combom tényleg nagyon zsibbadt már, szóval ez duplán jólesett. Jó volt látni, hogy egy kicsit mosolyog. Őszintén. Aranyos kuncogásba kezdett, mikor arcán minden apró részletet puszikkal leptem el.

-Yoongi, állj le. - lihegte, mert folyamatosan csikiztem. - Nem viccelek.

Nem messze tőlünk az egyik fa egy hangos csattanásal ért földet. Rögtön befejeztem Jimin csiklandozását, aki a könnyeit törölte, amik a nevetés miatt jöttek ki.

-Nagyon úgy néz ki, hogy akkor nem tudod irányítani az erdőd, amikor túlcsordulnak az érzelmeid.

-Igen, tényleg úgy néz ki. - szusszantotta.

-Csak tudnám mi a bajod a lámpákkal. - utaltam rá, hogy az együttlétünk során nem kevés lámpa életének vetett véget.

-Yoongi! - ütött vállon. - Ezt ne hozd fel. - nézett rám mérgesen. - Hobit megijesztettem vele.

-Tényleg! Nem akarsz vele beszélni? Sokszor járt nálunk, aggódik érted.

-De, de szeretnék. Viszont én mindent tisztázni akarok vele, mert csak úgy tudok őszintén vele beszélni mindenről. Velem jönnél?

-Persze. Veled megyek.

Lassan tápászkodtunk fel a földröl, hogy Jimin mindent tisztázzon. Bátorítoan fogtam meg a kezét, hogy egy kicsit lenyugtassam vele.