Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

50.rész

Jimin

Kellett nekem ilyen messzire jönnöm tőlük. Sose fogok oda érni és egyre rosszabbul érzem magam. Minél tovább vagyok itt, annál szarabbul vagyok. Ráadásul nem tudom mennyi ideje vagyunk itt. Talán csak pár órája, vagy talán már napok is elteltek.

Jungkook

Már jó ideje nem láttam Jimint. Talán nem is kell még vissza mennünk. Ha nagy lenne a baj, akkor már rég vissza lettem volna cibálva akaratomon kívül.

-Nem szeretném, ha elmennél. - dünnyögte Taehyung.

-Tudom. Én sem akarok elmenni innen. Olyan jó itt, végre veled vagyok. - pusziltam hajába.

-A másik fiú nélkül nem tudsz ide jönni?

-Nem, nélküle nem. Ő az egyetlen, aki miatt itt lehetek. - sóhajtottam szomorúan.

-És vele is mehetsz csak vissza?

-Igen.

Ismertem már annyira Taehyungot, hogy tudjam, nem csak úgy kérdezte ezeket. Nem akartam rákérdezni, hogy miért érdekli őt ezek, nem is érdekelt abban a pillanatban. Csak élveztem és örültem, annak, hogy itt lehet mellettem.

Ha Jimin hajlik afelé, hogy még itt maradjunk pár órát...még ennél is boldogabb lennék.

Yoongi

Hoseok olyan hangosan kiabált velem, hogy az már fájt. Nem kellett volna neki szólnom, hogy a haverja ott ragadt ismét a halottak között. Elhiszem, hogy félti és fél.. De én is. Rettegek. Nem akarom elveszíteni a barátom és a testvérem egyszerre. Magamra haragudnék, amiért nem próbáltam meg jobban lebeszélni róla.

Hirtelen Jimin és Jungkook teste a földre rogyott és kifekdüdtek, akár egy rongybaba. Már nem csak Jimin de még Jungkook is vérzett.

Folyt az orrukból, szájukból és fülükből is. Luna megpróbálta valamilyen varázslattal elállítani de nem sokat használt. Ha nem jönnek vissza rövid időn belül el fognak vérezni.

Igaz, felébrednének de azért, ha lehet nem akarom végig nézni a halálukat.

Jimin

A lábamat egyre nehezebben tudtam emelni. Sokszor össze is estem de muszáj voltam felkelni és tovább folytatni az utamat. Nem hiszem el, hogy Jungkookkal semmi olyan dolog nem történik, ami figyelmeztetné.

A vámpírok gyorsan, nagyon gyorsan tudnak futni.. De itt nem. Próbáltam és majdnem elestem.

Jungkook

Fémes is lepte el a számat. Pár köhögés után a saját véremet köptem fel. Azután már az orromból is a vörös folyadék kezdett el folyni.

-Jungkook, jól vagy? - állt hirtelen talpra Taehyung. - Mi történik?

-Nem tudom. J-Jimin hol van? - forgolódtam, hogy meg tudjam találni az alacsony embert.

-Miért? Mondd. Meg fogom keresni. - térdelt mellém Taehyung.

-Szeritnem vissza kellene mennünk.

A következő pillanatban újra egy adag vért köptem fel. A szívembe egy szúró érzés hasított, levert a víz. Képtelen voltam felkelni a helyemről. Taehyung felé fordultam és megkértem keresse meg Jimint, hogy vissza tudjunk menni az élők közé.

Jimin

Úgy tévedtem el ezen a helyen, hogy csak egyenesen mentem. Néhány másodperce még előttem, a messzeségbe volt a fa, ahol Jungkook és Taehyung feküdt. Becsuktam a szeme és már sehol van voltak, csak a rét, tele virágokkal.

-Jimin! - hallottam tompán valaki hangját. - Jimin, jól vagy? - rázta a vállam Taehyung.

-Úgy nézek ki?

-Ha vissza tudsz beszélni, semmi baj nincs veled! - szórt szikrákat a szeme.

-Jungkook hol van? Azonnal vissza kell mennünk.

-Az ellenekező irányban van. Teljesen rossz irányba mész. - mutatott a hátam mögé.

-Végig előttem volt a fa! Hogyan mennék rossz irányba?

-Bízz bennem. - mondta, majd belém karolva húzott vissza.