Vampire - YOONMIN (BEFEJEZETT)

36.rész

-Állj meg Jimin, egy pillanatra. - nyúlt utánam Namjoon. - Mi a baj? Lassan mondd el.

-Nem, nem lehet. Sietni kell. - ráncigáltam a karom de Namjoon nem engedett el. Komolyan ez az ember.

-Bocs de nem! Az előbb még a holtakkal teázgattál, most meg azt mondod, hogy Yoo meg fogja magát ölni, sz..

-Jajj istenem fogd már be! - szakítottam félbe. - az öcséd folyamat öli meg magát! Láttam, ott járt. De, ha nem sietünk akkor végleg megöli magát, úgyhogy fogd be, fogd fel, hogy sietni kell és szedd a lábad. - rántottam ki a kezem.

Oké Jimin, most légy okos. Mit láttál? Egy erdőben van. Kösz..ebben a kuva városban van kismillió erdő. A hajamat ki tudtam volna tépni, annyira ideges voltam. Muszáj, meg kell találni.

-Jimin, én hiszek neked, tényleg. De akkor nagyon gyorsan kéne megtalálni. - állt meg mellettem Namjoon.

-Szerinted én nem tudom? - förmedtem rá. - Szerinted én azt akarom, hogy megölje magát? Tudod te mennyire ideges vagyok? Azt sem tudom, hogy hol, merre keressem. - folytak a könnyeim. - Annyit láttam, hogy az erdőben rendez öngyilkos maratont. Ebben a retkes városban egy csomó erdő van!

Hirtelen Namjoon tenyerét éreztem meg az arcomon és Luna sikkantását hallottam. Az egész arcom égett és biztos vagyok benne, hogy a tenyere nyoma ott maradt az arcomon. De, ha az volt a célja vele, hogy a sírást és a pánikolást befejezzem, sikerült neki.

-Ha kiborulsz az nem segít, te vagy az egyetlen aki látott is valamit. - fogta a vállamat és egy kicsit ráncigált is. - Mit láttál?

-Már mondtam. Egy erdőben van, sziklá-ahh. - a fejembe egy éles fájdalom hatolt.

-Mi a baj? - pattant oda Luna. Kicsit olyan volt, mint anya.

-Tó! Egy nagy tó. - lihegtem. A fájdalom elviselhetetlen volt de talpra álltam. Ha fél lábamat is elveszítem én oda fogok menni. Minden áron.

Pár métert mehettünk, amikor megint visszatért a fájdalom. Újra láttam a helyet.

-Baszki. Ez nagyon fáj.

A víz patakként folyt le rólam. A fejem görcsölt. Folyamatosan kis képek ugrottak a szemem elé, hogy hol lehet.

Végre egy olyan helyet is láttam, ami ismerős volt. Jártam már itt apuval kicsiként.

-Tudom, hogy hol van. - álltam rá a remegő lábamra és futni kezdtem. Vagyis próbáltam, inkább egy lassú kocogás lett belőle.

Yoongi

Biztos azért nehéz találni egy megfelelő ágat, mert félek. Ki ne felé megölni magát? Végleg.

Azoknak az aprónak mondható haláloknak semmi értelme nem volt. Kezdtem már lassan azt hinni, hogy csak azért láttam Jimint, mert akartam.

Egy felindulásból kaptam fel egy vastagabb ágat és kész voltam magamba állítani, amikor az kirepült a kezemből.

A következő pillanatban már a földön feküdtem és egy Jimin ült rajtam. Értetlenül néztem rá. Biztos meghaltam, hogy itt van és látom.

Apró kezével akkorát csapott rám, hogy ott eldöntöttem nem haltam meg. Ha halott lennék biztosan nem fájt volna ennyire.

-Mit képzelsz mit csinálsz? - kiabálta folyamatosan a vállamat ütve. - Mi az, hogy megölöd saját magad? Mindjárt én nyírlak ki! Min Yoongi, ha megölted volna magad biztosra veheted, hogy a túloldalon kinyírtalak volna mégegyszer.

-Jimin, állj. - fogtam meg a kezét. - Szóval.. Tudtad, hogy megölöm magam? De ez jó.

Hiba volt ezt mondanom. Tenyere egy darabig az arcomon marad.

-Te tiszta hülye vagy! Nem volt jó, hidd el. - csillogott az arca a könnyektől.

-De, mert elértem a célom. Itt vagy, nem ott, ahol én nem vagyok. Azt hittem örökre abban a világban maradsz! - vettem le a kezét az arcomról. - Nem akartalak elveszíteni. Szükségem van rád, nagyon. Magam mellett akarlak tudni. - ültem fel, ölembe Jiminnel. - Aggódtam érted, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Nem viseletem volna el, ha te is meghalsz. Annyi évet nélküled nem bírtam volna ki. Főleg nem egy örökké valóságot, ami az esetemben tényleg örökké szól. És igen, vagyok annyira önző, hogy csak magamnak akarlak. Értem és érzem, hogy mit érzett Nam, amikor az a személy halt meg, akit szeret. Akibe szerelmes.

Fel sem fogtam mit mondok, csak dőlt belőlem a szó. Megnyugodtam, hogy Jimin itt van, mellettem.

-Mit mondtál az előbb? - pislogott nagyokat.

Nekem ekkor esett le, hogy kimondtam. A szemébe mondtam, hogy szerelmes vagyok belé. Hülye, hülye Yoongi.

-Öhmmm...- most magyarázd ki magad..

Jimin nevetve tapasztotta puha párnáit az enyémre. A szívem már megint hevesen vert. Ilyenkor úgy érzem, mintha élnék.